Tegnap kicsit eldurrantam, és elköltöttem egy vagyont a Douglasban a Mammutban. Vettem YSL rúzst, Touche Eclat korrektort, a san Francisco Opim egy másik fajtáját, mint amit rendeltem, és egy jó fekete szemceruzát. Vannak korszakaim, amikor Essence-t és catrice-t használok hónapokig, aztán rámjön, hogy azért kell néha egy-két drága sminkeszköz, akkor meg túlzásba esem. De egyszerűen idegrohamot tudok kapni a szar fekete szemceruzáktól, pedig arra például tényleg nagyon sajnálom a pénzt.

Mindegy, a történet lényege, hogy kaptam egy YSl CC krém mintát, amit reggel ma alkalmaztam is.

Három árnyalata van, valamiért nekem a legvilágosabbat kapta elő a kis hölgy a sifonérbó.

A cucc kábé 12 ezer forint, tehát Erborian árban van, ami egy semmi francia-koreai márka szemben a patinás YSL-lel. Megjegyzem, rúzsban ők a legjobbak, nem beszélve a Touche Eclat korrektorról, aminél nincs jobb (illetve a koreai bb korrektor, de az más műfaj).

Nade ez a CC krém egy dráma.

Felkentem, eleve olyan volt, mint a csiríz, olvasztott pillanatragasztóval megspékelve. Alig lehetett szétteríteni, úgy ragadt. Az erborian CC krém gyönyörűen elkenhető, inkább hidratáló, mint alapozó érzettel. Ez viszont egy ragacsos filmet képez az arcon. Iszonyatosan világos volt ez, amit kaptam, tiszta harlekin pofám lett, gondolkoztam, lemossam-e. De aztán úgy döntöttem, várok, hátha a képem melege majd korrigálja a színt. Hát nem. Végül bronzerrel rámentem, hogy legyen valami színem, pedig azt sosem veszem elő, nem szoktam ilyenekkel vacakolni.

Tehát sápaszt, ragad, egyébként fed (jobban, mint az Erborian), amire én annyira nem vágyom, mert egyenletes a bőröm színe. Ami pozitív, hogy nem ül ráncba, mint a púder vagy az alapozók nagy része. Ami kérdés, hogy kipattogzik-e estére valami. Hiperérzékeny bőröm van, méreg drága krémektől is megjelenhet egy-egy pattanás. Ez majd kiderül, mert pár óra alatt szokott eldőlni.