Fiatalon szültem. Előnye: hogy még mindig aránylag fiatal vagyok, és már túl vagyunk a kamaszkoron is, persze rengeteget kell még velük foglalkozni, de ez már nem ugyanaz, mint egy tízéves gyereket iskolába, hegedülni, edzésre vinni, iskolával bajlódni, körmöt vágni, szétszedni őket, hogy ne verekedjenek, legózni velük, és elrángatni a tévé elől, stb. Tök jó volt, hogy mindig én voltam az egyik legdögösebb anyuka, mert fiatal voltam. Ma is büszkék rám a fiaim, sőt féltékenyek, ha egy haverjuk megdicsér, kinyomnák a szemét, de ez vicces is. Mindkettő barátnői sokban az én típusom, tehát tudom, hogy nem utasítanak el kategorikusan, hanem elfogadnak, és ez a kis korkülönbség miatt van.

Nade. Gyakorlatilag 23 éves koromtól minden róluk szól. Nem lehetnek igényeid, magánszférád, mint egy üzemben folyton meg kell szervezni mindent, hogy ők megkapják, ami szerinted fontos. Többé nem lehet a pénzzel könnyedén bánni, majd lesz valami, felmondok, mert utálom a munkám, stb. párkapcsolattal ugyanez, tehát a saját igényeid az utolsók. Ezt az ember előre nem sejti. Szóval bedeszkázzák az eget. És még jó házasságban is. Az anyaszerep nem kedvez a nőiességnek (vannak persze tűsarkon babakocsit toló műmelles anyák itt a második kerületben, de őket sajnálom a legjobban, a teljes szereptévesztés). Ha arra a tíz évre, amíg kicsik, nem teszed oda magad nekik, csak tudathasadást kapsz, de nem lesz könnyebb az életed. Nem jártam mackóban, figyeltem másra is, de felesleges vergődés lett volna azt képzelni, hogy nem minden róluk szól. Közben persze baromi cukik, kicsik, aranyosak, a legtöbb szeretetet 6 éves korukig kapod tőlük (később is, de másképp). Viszont mire rájössz, hogy már valamennyire maguk útját járják, már negyven vagy és elég fáradt. Mire elkezdenek kirepülni, már 45, mégis, talán ebben a korban még el tudod őket egészségesen engedni (határeset vagyok, kicsit nem tudom elengedni őket, de erőt veszek magamon). Az nem igaz, hogy harmincas éveimben vágytam volna még babára, ez hülyeség, teljesen egyén függő.

Későn szülés: tök jó, mert van pénzed, jó házasságod, kialakult életed, mire jönnek. Feltehetőleg eleget pasiztál, buliztál már. Sok nő viszont nem tudja már ezek után úgy odatenni magát, mert már nem annyira flexibilis. Úgy látom viszont, hogy a későn szülőknek jobb gyerekeik vannak, mert magabiztosabban nevelik őket, tehát a rebellis kamasz kontra hatvanas szülő nem sok helyen probléma (bár láttam ilyet is). Anyukám későn szülte a tesóimat, akik jó gyerekek. Náluk a legnagyobb problémának azt látom, hogy a most kicsi unokákhoz már túl öreg anyám. Állandóan vigyáz rájuk, de hetvenévesen ez már sok. Ötvenöt évesen ideális az unokázás. Nem mondom, hogy máris unokát akarok, sőt a munkám miatt nyilván nem tudnám úgy odatenni magam, de fizikailag ideális nagymama lennék.