Bizonyára mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik a lehető legnagyobb spirituális bizalommal, hittel, bátorsággal és szeretettel vágtak bele egy üzleti vállalkozásba, vagy bármely probléma leküzdésébe (betegség legyőzésébe vagy párkapcsolat megreparalásába), és nem kis energiaráfordítás után optimizmus ide vagy oda, az üzlet becsődöl, a beteg meghal, a házasság válással végződik.

Pedig hitték, akarták, és tettek is érte.

Nem kellene annyira optimistán tekinteni a világra.

Az egész pozitív gondolkodás eredetileg egyrészt az Emile Coué nevű francia pszichológus optimista önszuggeszciós rendszeréből, másrészt az ebből merítő és milliókat elérő Norman Vincent Peale tiszteletes könyveiből terjedt el a világon. Peale a tényleg nagyon szigorú protestáns etikával szemben fogalmazta meg ezt a gondolatrendszert, aminek meg volt a létjogosultsága a maga idejében.

A pár évvel ezelőtt megjelent Titok című könyv is hatalmas sikernek bizonyult.

Az emberek szeretnék hinni, hogy a gondolataik irányításával bármit elérhetnek a világon, amire csak vágynak.

Pedig nem, jó lenne észrevenni.

Mi történik valójában?

Akarunk valamit, tehát van egy célunk, nekiállunk megvalósítani, kudarcot vallunk. Ahelyett, hogy végiggondolnánk, mit tehettünk volna másképp, esetleg másokkal is konzultálnánk, azt képzeljük, nem voltunk elég pozitívak, és legközelebb majd jobban odafigyelünk a hozzáállásunkra, ettől a következő üzlet, házasság, stb. majd jobban fog sikerülni.

A pozitív gondolkodás kötelező lett manapság. senki sem képes rá, mégis mindenki elvárja magától, környezetétől. csakhogy a pozitív törekvések az emberek nagy részében azonnal a félelmeket erősítik fel. A nyugati ember nem tudja a gondolatait száz százalékig uralni, csak hatalmas lelkifurdalást fog generálni: már megint nem tudtunk tökéletesen optimistán tekinteni a jövőbe valamilyen problémával kapcsolatban.

Egyesek a jelenlegi pénzügyi válságot is amerikai pozitív gondolkodási hullám kontójára írják (Barbara Echrenreich): az üzletemberek hatalmas pénzügyi tranzakciókat hajtottak végre hosszú időn át annak a biztos tudatában, hogy a piac pozitív irányban fog haladni. Nem így történt.

Vannak totálisan beteg pozitív gondolkodók. Például az agresszív részeg öregember, aki üvöltözi, hogy mindenkit agyoncsap, mert őt, Józsi bácsit, aki egy született igaz Kovács, a világon senki sem győzi le a faluban. Pozitívan gondolkodik, mégis kap egy hatalmas balegyenest a fiatalabb ivócimborától, mert a világ nem mindig a magabiztosakat és az optimistákat díjazza.

Vagy a hetente félig agyonvert feleség, aki nem lép ki házasságából, mert hisz benne, hogy még nagyobb szeretettel, áldozatkészséggel eléri, hogy tisztelje és szeresse párja. Ő is pozitív, bizakodó, tesz is az eredményért, a heppi end mégis el fog maradni.

Vagy az önbizalomtól duzzadó, emberek véleményét nem kérdező, kizárólag hívei üdvrivalgásában fürdő politikus, aki tudja, hiszi, hogy egymaga képes az egész világot legyőzni.

Nem elég tisztán látni célunkat, hinni benne, akarni és tenni érte. A mindent elöntő kötelező áloptimizmus helyett érdemesebb tanulni, emberekre hallgatni, és úgy igazán elgondolkodni a dolgokról.