Ha elfogadjuk, hogy léteznek személyiségzavarok, azokon belül pedig nárcizmus, akkor tudunk erről a továbbiakban gondolkodni. Minden általánosítás sántít, hajlamos az ember túlzottan kategóriákban gondolkozni, de a nárcizmus felismerése valóban fontos lehet akár a mindennapi életben is. A nárcisztikus nőkről már írtam egy posztot, ők vannak kevesebben (http://chezdubarry.blog.hu/2012/03/21/a_narcisztikus_no). A valóban diagnosztizált nárcisztikusok 75 százaléka férfi. Azért lehet őket diagnosztizálni, mert bizonyos krízishelyzetekben a máskor nagyon is felfuvalkodott nárcisztikusok is terápiába mennek, igaz, ez rendszerint nem változtatja meg őket, a gyógyulás kétséges, mivel nem gondolják, hogy bármi baj lenne velük.
Nem kell démonizálni a nárcizmust, nagyon sok tüneményes nárcisztikus is van. Sármos, tehetséges, tevékeny és szórakoztató, igaz, egy-vagy több ember életét ők is pokollá tehetik, de mások számára kész élmény velük lenni. Aztán vannak olyanok is, akik egész embercsoportokat visznek a pusztulásba (szektavezetők, diktátorok), de ehhez jó adag paranoiás személyiségzavar is kell a nárcisztikus mellé, ami nem mindenkinél van meg hál' istennek, mert annyi diktátor nem is férne el egymás mellett, ahány nárcisztikus személyiségzavaros szaladgál. Mikor nagyon kártékony egy nárcisztikus? Egyrészt, ha úgynevezett "kártékony" nárcisztikus, és akkor is csak ha valamelyik szülője, partnere, gyereke vagy közvetlen munkatársa az embernek. A legrosszabbul az jár, akinek a szülője, mert belecsöppen egy olyan helyzetbe gyerekként, amiből nincs kiút. Akit nárcisztikus szülő nevel, nem fog épen kijönni ebből, ez sajnos borítékolható, egész életében nárcisztikusokkal fog kapcsolatokat kialakítani vagy maga is az lesz.
A szakemberek szerint egy nárcisztikussal egy dolgot lehet tenni, messziről elkerülni. a kártékony nárcisztikusok ugyanis leszívják az energiádat, elvesznek tőled mindent, amit tudnak, semmit nem kapsz cserébe, csak egy kimerült roncs marad belőled. Az más kérdés, hogy ebben a játékban te magad milyen részt vállalsz, ez most nem témája ennek a posztnak, mert tény, hogy hülye, aki hagyja, de ez sem ilyen egyszerű.
Mik a nárcisztikus jegyek? Legfontosabb: 1. Grandiózus célok, fantáziák. Egy Picasso, Einstein elérte ezeket, más nárcisztikusok nem. Valamiben nagyon nagyot akarnak letenni az asztalra. 2. Mágikus gondolkodás: amikor felszívják magukat, úgy érzik bármit el tudnak érni, ők a legnagyobbak, valójában istenek. Sok esetben ez elég is ahhoz, hogy magasra repüljenek az életben, más esetben csak arra elég, hogy egy bűzös kocsmában minden nap szétverjék a berendezést, amíg kupán nem vágják őket. Ha a másikus gondolkodásuk csődöt mond, mély depresszióba tudnak esni. 3. Az empátia teljes hiánya. A nárcisztikus nem szeret senkit, csak saját magát. A rossz az, hogy viszont rendkívül jól tud utánozni embereket, ezért a legérzelmesebb figurának tudja kiadni magát. 4. Drámafüggés: nem szereti a csendet, a gondolkozást, a befelé figyelést, ezért mindig valami akció kell, felfúj problémákat, keresi a bajt, hisztériázik. 5. Kontrollfüggés: mindent minden pillanatban kontroll alatt akar tartani. Ezzel megőrjít mindenkit maga körül, és ez sokszor kontraproduktív, mert teljesen kikerül a kontroll a kezei közül. Azért abban elég ügyes, hogy fokozatosan kerít be másokat, és olyan helyzetekben kontrollál, amiben nincs kiút. 6. Végtelen önzés. Az empátia hiányából fakad, hogy senkinek semmilyen igényét nem hajlandó figyelembe venni, sőt az ilyenfajta igényeket fenyegetésnek veszi, neki viszont minden jár a másiktól, csak azért mert ő van, kész. 7. Projekció: arra használja a körülötte élőket, hogy a saját egóját töltse. Mondjuk addig csepüli a partnerét vagy gyerekét, amíg az egyre ziláltabb állapotba kerül, ettől ő erősnek és vitálisnak érzi magát. nem törődik vele, hogy akár a saját gyerekét teszi tönkre ezzel. Képtelen magát kihúzni a szarból, ezért mindig kell köré valaki, aki a projekció tárgya lehet. A legtöbb nárcisztikus nem tud egyedül lenni, megbolondul a magánytól. 8. Igény a folyamatos elismerésre. Ez jöhet nagyobb körből vagy szűk családból. Általában nem kapja meg, ez is komoly feszültségforrás. 9. Nagyképűség, felfuvalkodottság, amit el tud rejteni bizonyos helyzetekben. 9. Kíméletlenség: semmi nem tántorítja el céljai elérésétől.
A nárcisztikus működési módja a következő: felvesz egy nagyon magabiztos, vonzó álarcot, emögé rejti szándékait. Alapvetése az, hogy ő tökéletes, és ő mindent megérdemel az élettől, a másiktól, és minden eszközt bevet, hogy ezt meg is kapja. Eszközei közt szerepel a passzív és aktív agresszió, a tükrözés, hízelgés és ajnározás, a bűntudat és félelemkeltés és a másik tehetetlenné tétele. Nem tudatos viselkedés ez részükről. Igazából olyanok, mint a hitgyülisek, nem is tudod, honnan szedik ezt a tudományt, mert úgy ömlik belőlük a manipulációs maszlag, mint ahogy más a levegőt veszi. Tulajdonképpen nem is lenne nagy baj, ha csak ennyi lenne: meg akar kapni valamit, azt elveszi, ez így oké, ha ettől nyugalom lenne. de egy nárcisztikus mellett sosincs béke, mert drámafüggők, ha unatkoznak, üvöltenek, ha bajuk van magukkal, projektálnak, márpedig folyton bajuk van magukkal, mert ritkán érik el nagyszabású céljaikat. Ha akarnak valamit, és te is úgy döntesz, hogy a béke kedvéért te is akarod azt, a következő percben már az ellenkezőjét akarják. A teljes összezavarás a cél, és a másik teljes legyűrése. Mintha a másiktól szednék el azt az életenergiát, amire a saját működésükhöz szükségük van. És amikor elszedték, eldobják a kiürült emberi ronccsá silányított partnert, és állnak is tovább.
Mindig igazuk van, és mindennek mindig úgy kell lenni, ahogy ők akarják. Ezt persze csak azzal, hogy ők akarják még nem tudnák elintézni, ehhez felnövesztenek magukban egy vonzónak látszó személyiséget, amivel becserkészik, akit akarnak. Ezen kívül rendkívül jó emberismerők, ha valakire rászállnak, annak minden gyengeségét, apró hibáját jól megfigyelik, hogy a későbbiekben terrorizálni tudják. Nézzünk egy kapcsolatot egy nárcisztikus férfival: először minden csodálatos, nagyon figyelmes, szenvedélyes, "az igazi", egyszerűen élettel tölti meg azt, akivel kapcsolatot kezd. tele van lendülettel, energiával, szeretettel. Még csak nem is hazudik, a kapcsolat elején a nárcisztikus is azt gondolja, hogy megtalálta a földi paradicsomot a másikkal. Viszonylag rövid időn belül viszont megváltoztatja a viselkedését. Elkezdi leszólni a másikat, okolni (passzív agresszió), játékokba kezd: kicsit megvonja a szeretetet, magába vonul, megsértődik, de aztán egy időre újra a régi, vagy aktív módon agresszív viselkedést mutat (kiabál, esetleg később verekszik). Kiprovokálja, hogy a másik megpróbáljon "beszélni vele", meghallgatja az érveit, de mindent manipulatív módon kiforgat, tökéletesen semmibe veszi a másik igényeit, de minden ilyen vitát, beszélgetést rendkívüli módon élvez. Ha nem mennek a manipulatív játékok, odébáll. A nárcisztikus csak rövid ideig, célzottan hajlandó adni valamit, és csak akkor, amikor ő jónak látja, vagy szükség van erre, hogy megtartsa a szétesőben lévő kapcsolatot. A nárcisztikus lenézi azt, akivel együtt van, gyűlöli az érzelmeket, a szextől fél. Van olyan nárcisztikus, aki rengeteget szexel, de ő is tárgyiasítja a partnerrét, ezzel távolítja el magától az intimitást. Más nárcisztikusok kerülik a szexet.
Egyetlen dolog miatt érdemes a nárcizmuson elgondolkozni, mert ilyen típusú emberrel, szülővel, férjjel, sőt gyerekkel nem lehet normális kapcsolatot kialakítani, és nem szabad a mindig kettőn áll a vásár csapdájába beleesve megpróbálni javítani a dolgon, mert csak felőrlődés lesz belőle. Vagy ki kell szállni a kapcsolatból, vagy elfogadni, hogy ez ilyen, és élni boldogan. Mert senki nem érdemel meg olyan fokú tönkremenést, amely a nárcisztikust érzelmekkel szerető egyénre vár. Még egy Picasso sem.
Tulajdonképpen a sztorit egyetlen dolog teszi tragikussá, hogy nem is tehetnek az egészről. Örökölték, eltanulták, belelökődtek, ki tudja, de még jóízűen haragudni sem lehet rájuk, mert azt sem tudják, mit csinálnak.
