Adott két álláspont: a konzervatívok szerint elégséges a BTK azon pontjait alkalmazni a családon belüli bűncselekményekre, amelyek azokat a bizonyos bűncselekményeket megtorolják, és nem szabad külön kategóriát felállítani, mivel ezzel veszélyeztetjük a családok egységét. A liberálisok szerint viszont a családon belüli erőszak más típusú bűncselekmény, mint a családon kívüli, ezért külön szabályok érvényesek rá.

Mindkét álláspontban van igazság, és sajnos egyik sem oldja meg az alapproblémát: miszerint az apák (esetleg az anyák vagy gyerekek) ne verjék, kínozzák, erőszakolják meg, esetleg gyilkolják meg a nőket (férfiakat, gyerekeket).

Nyilvánvalóan az alapállás minden épeszű magyarországi emberben és politikusban ugyanaz: a probléma létezik, és akár jó is lenne megoldani. A jobboldalon erre nem olyan nagy a hajlandóság, de igazából nem ellenezné egyetlen politikus sem, ha kevesebb nőt ölnének meg évente, mint jelenleg (a heti 1 nekem túlzó számnak tűnik, hiszen az összes emberölés száz valahány). Ők maximum fontosabbnak tartják, hogy kevesebb legyen a válás, több gyerek szülessen, minthogy hány nőt ver szarrá a férje minden fizetésnapon.

Miből alakul ki a családon belüli agresszió? Ennek személyiségi és társadalmi okai vannak egyaránt. A társadalmi ok: nyilván egy erősebben patriarchális társadalomban jobban dívik az asszonyverés, annak személyi szabadságának korlátozása, alávetett szerepének kihasználása, megerőszakolása akarata ellenére, stb. Magyarország félig-meddig patriarchális. Mint mindenben, ebben is középtájon vagyunk (várható élettartamban, GDP-ben, időjárásban, stb.). Tehát nálunk nem lehet utcán megdugni bármilyen nőt, akit a pasik akarnak, mint egyes fekete kultúrákban, nem önthet büntetlenül a visszautasító menyecske arcára savat az udvarló, de egy pofon miatt nem szokás elválni, és a gyerekeket megfosztani a két szülős családmodelltől. Ennyit a társadalmi tiltásról és megengedésről (azért cikinek tartjuk a nőverést, ezzel is csak azt érve el, hogy sok vert nő hallgat a dologról, míg tőlünk nyugatabbra nagyobb dobra verik az ilyesmit).

Nézzük a pszichológiai tényezőt. Az asszonyverők személyiségzavaros emberek. Több típus is lehet, ezt nem elemezném, de egy fontos rész hiányzik a személyiségükből: az empátiára való készség. Nyilván, aki empatikus, az  - bár saját akaratát próbálja érvényesíteni az életben -, de bizonyos határokon nem megy túl, és nem bánt olyan embert, aki ki van neki szolgáltatva (mert gyengébb, mert nincs pénze, mert szereti, mert összetartaná a családot). Tehát nincs olyan, hogy egy egyébként egészséges lelkületű, felnőtt férfi megüt egy nőt, mert annyira dühös. Az, aki ilyet csinál, az beteg. Az az a személyisége sötét oldalát leprojektálja a hozzá közel állókra, így szabadul meg bizonyos feszültségektől. A rendszeresen vert nő sohasem érdemli meg. Ha valaki nem érzi jól magát egy kapcsolatban, akkor joga van elmenni, érvényesíteni anyagi követeléseit, elválhat, de nem verekedhet. Az asszony verők, abuzálók, terrorizálók egy része alkoholista, ami nyilván segít az agresszió felerősítésében, de nem mind az. Józanul is vernek nőket egyes férfiak.

És milyenek a vert asszonyok? Ők azért kevésbé sérültek a kapcsolat elején, de sok esetben egy elnyomott gyerekkori státuszból kerülnek bele abúzív kapcsolatokba, tehát kaptak egy előnevelést, és mire kijönnek a történetből, addigra viszont nagyon súlyos pszichés átalakuláson mennek át, az bizonyos. Sokszor gyógyíthatatlan traumákat kapva ők is, gyerekeik is. Ne tekintsük őket idiótáknak, akik megérdemlik, miért nem mentek el, mert sokszor késve jönnek rá, miben vannak egyáltalán. Az agresszor, agymosó abúzív férfi nagyon érti a dolgát, és a nőket nem arra nevelik, hogy erre fel legyenek készülve.

Hogyan kezdődik a családon belüli erőszak? Mindig szép szavakkal, udvarlással, és mindig fokozatosan romlik a helyzet. Az azonban elmondható, hogy az első pofontól a gyilkosságig, sőt a kék-zöld foltokig azért hosszú út vezet, és ezen az úton nem szabadna ma Magyarországon végigbaktatnia senkinek. 

Lehet-e törvénnyel szabályozni mindezt? Nem lehet, de kell. A törvény mindig visszatartó erejű. Ha nem lehet sehol dohányozni, kevesebb cigaretta fog fogyni, ha bezárnak kiflilopásért, kevesebbet lopnak, ha nagyon nagyon gáz lesz az asszonyverés, akár az egy pofon is, meggondolja a férj, hogy alkalmazza-e.

Miért nem elég a sima BTK? Mert a családon belüli erőszak teljesen más, mint egy kocsmai verekedés. Ismétlődő, kihasznál bizonyos külső tényezőket (gazdasági közösség, láthatási jogok, stb.), és ha nem szabályozzák le, nem kap védelmet az áldozat (pl. távoltartási törvénnyel, ami nálunk nincs ugye), akkor az ismétlődés megakadályozhatatlan (a gyerekeim miatt jogom van oda menni, én lakásom, stb.)

Miért nem elég a családon belüli erőszakot szabályozó törvény sem?

Mert a családon belüli terror nem mindig testi jellegű. Lehet ugye lelki terror, elszigetelés, anyagi függőségben tartás. Lehet valakit sorozatosan megerőszakolni egyetlen rossz mozdulat nélkül, például azzal a fenyegetéssel, hogy elveszik tőle a gyerekeit, vagy elzavarják (egy nincstelen nő esetében, akit évek alatt magatehetetlenné tett a férje gazdasági szempontból). tehát a terrornak nagyon furmányos fajtái vannak, amik törvénnyel tökéletesen szabályozhatatlanok. 

Miért rossz, ha szabályozzák? A véleményem az, hogy nem hiszem, hogy tömegesen visszaélnének a nők egy ilyen törvénnyel (ez az egyik ellenérv konzervatív oldalról, vagyis, hogy mondjuk az amúgy is feleségbarát válóperes bírónak még bemutatnak egy-két látleletet, máris oda a láthatás és a vagyon), de van egy másik veszélye. Szerintem a családon belüli erőszak áldozatait ki kellene hozni lelkileg az áldozat státuszból, nem erősíteni azt. 

Mit lehetne tenni? Mivel a bántalmazó kapcsolatok forgatókönyve nevetségesen hasonló, fiatal korban kellene felkészíteni férfiakat és nőket is a párkapcsolatban való normális viselkedésre. Meg kellene tanítani a kisfiúknak, hogy a bántalmazás ugyanolyan elítélendő, mint mondjuk a mások vagyonának eltulajdonítása vagy a gyilkosság. A nőknek pedig azt, hogy ismerjék fel, ha rosszul bánnak velük, testileg és lelkileg. erőt kell adni a nőknek, hogy dönthetnek a saját sorsukról, és nem kötelesek semmilyen más ember nyomorát magukévá tenni. Nemcsak arra nem kell kötelezniük magukat, hogy eltűrjék, ha kiabálnak, verekednek, gyalázkodnak velük, de nem kell alkoholistákkal maradniuk, nem kell depressziósokat istápolniuk.