Volt szerencsém beszélgetni Szendi Gáborral a héten. 

Szendiről azt kell tudni, hogy rendkívül népszerű szerző, mivel nekiment az antidepresszáns iparnak, ezen kívül Magyarországon az ő könyvei nyomán kezdődött el az ősemberes evés kultusza. Mivel a magas protein és zsírtartalmú diéta valóban fogyaszt, és nem annyira low carb, mint a szinte betarthatatlan atkins, ezért nagyon szeretik az emberek.

A paleo hívők elmélete nem túl bonyolult. A lényege: ne együnk semmi olyasmit, ami a mezőgazdaság és az állattenyésztés elterjedése után vált jellemző emberi táplálékká, mivel a humanoidok anyagcseréje 40 ezer év alatt nem alkalmazkodott a nagy mennyiségű finomított cukor, a gabonafélék, a babfélék és a tejtermékek megemésztéséhez, ezek betegségeket okoznak. Főleg a finomított cukor, a glutén, de a tejcukor és a tejfehérje sem nekünk való. A paleósok szerint a hús-gyümölcs-zöldség diéta fogyaszt, plusz elkerülhetők általa a civiliziáciús betegségek: cukorbaj, rák, érrendszeri bajok. A fogyasztás hatás igaz. 

Szendit persze egyből arról kérdeztem, mit eszik? Azt mondta, reggelire mákos-mandulaliszt muffint, ha jól emlékszem édesítővel, de lehet, hogy mézzel süti, ebédre húst és almát, vacsorára szintén azt, esetleg kevés zöldséget. Azt is hangsúlyozta, hogy azért a nagyon nagy szénhidrátbevitel rossz akkor is, ha paleo. Ne együnk sok banánt.

Hogy miként lehet tudományosan alátámasztani a paleo állításokat? Gábor szerint meg kell nézni a nomádokat, ők nem szívbetegek, pedig mondjuk a nyersfókakoszton élő eszkimók hetven százalékban állati zsíradékon élnek, tehát a mai koleszterinhisztéria szerint már ki kellett volna halniuk a magas rossz koleszterin szint miatt. De nincs szívbajuk, ahogyan tibeti kecskeevőknek sincs. 

Ez kicsit csúsztatás, mert azok a törzsek, amelyek pár évtizede még a nomád étrendjüket tartották (ma már alig van ilyen), általában tényleg egészségesek voltak, ámde nem túl magas volt a legmagasabb életkor. A fehér ember sem harmincévesen kap kettes típusú diabeteszt, tehát, ha mondjuk Magyarországon a hatvanéves lenne a legöregebb elérhető kor, akkor sokkal szebben néznének ki a civilizációs betegségekről szóló adatok.

Végülis abban maradtam magammal, hogy Szendi ugyan nem győzött meg (a könyve sem teljesen), de kétségtelenül öt-hat évvel fiatalabbnak látszik a koránál, és sovány is, tehát, mint 3 éve ősemberkoszton élő ember, legalábbis személyében némi igazlást nyújt a módszerre.

Amiért képtelen vagyok teljesen elfogadni a paleo elméletet, az az, hogy a világon található öt közösség, ahol a legtöbb a százéven felüli ember, aki nem is rákos, szíves, cukros, mind kevés húst eszik. A krétaiak, a japán okinawaiak, az equadori vilcabambaiak, az abházok és hunzák, mind gabonaalapú étrenden élnek nagyon sokáig. Kivéve talán Okinawát, ahol mindenféle gyökérzöldségeket esznek, és kevés rizst. Szóval a megfelelő étrend kérdés továbbra is eldöntetlen, még kutatni kell. 

Ami még nagyon érdekes volt, hogy Szendi a hivatalos állásponttal szemben vitaminhívő, sőt megadózis hívő főleg D és C ügyben.