Amikor az Erno Laszlo sajtón közölték, hogy Audrey Hepburnt 45 évesen az Asszonyfiatalító krémjei hozták úgy formába, hogy eljátszhassa a My Fair Ladyt, már éreztem, hogy ez a marketing trükk nálam célba talált.

Most elmondom, mit érzek a krémektől. Kaptam egy pici szemkörnyék ápolót, ami karikákat tüntet, egy száraz bőrre való tisztítóolajat (Active Phyletil Oil), egy feszesítő szérumot (Hydraphel Skin Supplement) és egy szappant, hogy azzal mossam az arcom. Sorrend: olaj, szappan, szemkörnyék, és arcszérum. Erre jönne egy krém, ha lenne, de nincs helyette egy rohadt drága La Prairie krémet kenek rá, ez még az Ernőnél is drágább, nem árthat. Ernő továbbá azt tanította, hogy harmincszor hideg-meleg vízzel át kell felváltva öblíteni az arcot reggelente. Ez jó trükk, mert ez még krém nélkül is erősen fiatalít (vérbőség miatt), de alapvetően az volt a filozófiája, hogy ezek az olajok meg szappanok jobban mélytisztítanak, mint bármi, és a pattanásos felhasználók esküsznek is rá a netes vallomásokban.

Mivel nem vagyok pattanásos felhasználó, ennyire drámai eredményről nem tudok beszámolni. Két éjszaka után állíthatom, hogy jó. Reggelente tényleg nem gyűrött az arcom, és valamivel tisztábbnak tűnik a felszíne, a szemem alatti karikák meg tényleg halványodtak a zselés krémtől. Pedig én már cinikus vagyok, emlékszem, tíz éve az első Estée Lauder Idealist felkenésére, amikor a krém baromi kellemes állaga miatt rögtön elhittem, hogy valami csoda, de azóta jó néhány drága vackot hozzámvágtak már Guerlain, Lancome, stb., és hamar átlátok a szitán, hogy csak a tégelyt kell megfizetni ezekben. De Erno más, bben a cuccban van valami.