Ha egy nő harmincöt fölött normálisan kíván kinézni, valamint nem akar évente egy számmal nagyobb farmert vásárolni, kénytelen odafigyelni arra, mit vesz a szájába. Magam kissé anorexiás vagyok, ezért gyakorlatilag folyamatosan kitalálom, milyen diétát kövessek, ez kell a lelki békémhez, ha meg úgy eszem, mint mások, akkor abból keveset. Viszont annyi diétát próbáltam már, hogy érdekes lehet, miket tapasztaltam.

Kezdeném az Atkins-szal. Nem kell bemutatni, annyi a lényege, hogy semmilyen szénhidrát nem mehet be, még gyümölcs sem. Tehát hús, tejtermék, egyéb fehérje (a hüvelyesekben is van csomó) szabad a préda. Plusz friss vagy nyers zöldség.

Ami zseniális benne, hogy pillanatok alatt leszaladnak a kilók. Elképesztő gyorsan, és éhes sem vagy, mert irtózatos mennyiségű állati zsiradék lesz benned. A dolog egyik szépséghibája, hogy Mr. Atkins 73 évesen meghalt, igaz, baromi gazdagon, de amerikai viszonylatban hamvasan fiatalon, tehát a hosszú életet nem garantálta az étrendje. Viszont nagyon kövér is volt. A másik szépséghiba, hogy szinte betarthatatlan, mert az ember iszonyúan vágyik egy nagy tál sonkás spagettire a második hét után, ami a aztán sonkás spagettihez is fog vezetni.

Az ürge ötletében viszont az a zseniális - és talán nem is a gyors fogyás, hanem emiatt szedte meg magát ennyire belőle -, hogy az Atkins diéta közben nem kell gondolkozni: ha valaki a kenyeret meg tudja különböztetni a zöldborsótól, az már elegendő képzettség ahhoz, hogy betartsa a dolgot. Márpedig a fogyókúrázók legnagyobb ellensége a folyamatos agymunka, amit szinte a legtöbb kúra igényel: mi az istent vegyek az Auchanba, amit megenged ez vagy az a diéta? Na ilyen nincs az Atkinsszal. Megfőzöd a marhapörköltet, csinálsz hozzá jó tarhonyát és olajos ecetes salátát, a család kapja az egészet, te meg a tarhonyádat a kutyának adod, és repetázól a cupákból. Ennyi.

Ha közeleg az eggyel nagyobb farmerméret veszélye, érdemes egy-két hét szénhidrátmentes fogyással kezdeni, aztán jöhetnek a bonyolultabb-kifinomultabb diétás módszerek.