Egy érdektelen Daily Mail cikkről jutott eszembe a téma. Sok okosságot nem fogok írni, inkább vitaindítónak szánom. Szóval a Mail cikkben annyi volt, hogy nem csak anorexiás, hanem fatorexiás nők is vannak, akik soványabbnak látják magukat a valóságnál. Egy anyukáról szólt, akinek mondta a doki, hogy fogyjon le, és ő nem értette, miről beszél, mert soványnak képzelte magát. Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy az anorexiások kövérnek látják magukat, pedig soványak, beláthatjuk, hogy kevesen látják reálisan saját magukat.
Azt is megfigyeltem, hogy extrém eseteket leszámítva minden nő valamivel fiatalabbnak és csinosabbnak képzeli magát a kortársai átlagánál. Azt meg tudja ítélni, hogy a bombázó barátnője esetleg jobban néz ki nála, de a nagy tömegnél mindenképpen feljebb pozicionálja magát. Ezért van az például, hogy a világon mindenütt megbuknak azok az újságok, amelyeket kimondva valamilyen korosztálynak indítanak: pl. Over Forty, More, stb. Hiába mások a problémái egy negyvenesnek-ötvenesnek, mint egy húszasnak, és inkább az őt érintő dolgokat olvasná, mégis mindenki olyan lapot fog venni, ami nem diszkrimináltan csak öregeknek vagy fiataloknak szól. Nálunk nincs kimondottan időseknek szóló magazin, de ezért teljes csőd nálunk a Maxima, mert bár semmivel sem rosszabb lap, mint a többi, de bevezetéskor kimondva a nagyon fiatal nőkre pozicionálták. A fiatalok sem akarnak csak fiataloknak szóló lapot venni, mert ők meg egy kicsit érettebbnek, intelligensebbnek képzelik magukat az átlagnál. Összefoglalva a fiatal érettebbnek, megfontoltabbnak képzeli magát, mint amilyen, az idősebb fiatalabbnak, a sovány kövérnek, a kövér soványnak, a csinos még csinosabbnak, a csúnya elfogadhatónak. Vannak persze kivételek, a többségről beszélek!
Mitől torzul az énkép? Annak ellenére, hogy elégedetlenek a nők magukkal, mégis felül értékelik magukat. Sok pszichológiai oka lehet, hülye szülők, férj, stb, de nagyon egyszerű kiváltói is lehetnek. Az első a kamaszkor: 2-3 év alatt akkora testi változást hoz, amit aggyal nehéz követni. A terhesség: mindössze kilenc hónap alatt ugyanez.Testedzés: a rendszeresen mozgók jóval csinosabbnak értékelik magukat, mint a nem mozgók. A pozitív külső néhányuknál igaz is, másoknál nem. A belefektetett munka, a mindenféle jókedv hormonok felszabadulása könnyen elhitetik a mozgóval, hogy ő csodálatos testtel rendelkezik, akkor is, ha nem. Ugyanez igaz azokra, akik plasztikáztatnak: elmentem, fájt, sokba került, most már különb vagyok külsőleg, mint aki ezt a fáradtságot sem vette. Pedig lehet, hogy nem az.
Ez a torzult énkép két dolgot akadályoz: a legideálisabb külső megtalálását, plusz a jó párkapcsolatot. Már csak azért is, mert a férfiaknál sajnos ez hatványozottan igaz. Míg egy tízpontos skálán az ötpontos nő nyolcra értékeli magát, az ötpontos férfi simán tízre. Nem csoda, hogy nem talál magának párt egyik sem, mert a valóban tízpontosokra tekintenek, akik nem értik, mit akar tőlük a másik.
És tudom, hogy az élet nem csak a külsőségekről szól, de hülyeség lenne a jelentőségüket tagadni, mert van, az összes területen: kapcsolatok, munka, kommunikáció.