A turisták vagy egyénileg mennek Indiába, és bejárnak több részt (Delhi környéke, Varanasi, Bombay, Kerala, Goa, stb.) vagy befizetnek társasútra. A legtöbben erre az "Arany háromszög" tripre. Ez nagyon jó, mert közel van három érdekes város: Delhi, Agra, jaipur (nem Dzsaipúrozok most, bár magyarul az a helyes), így aránylag olcsón, rövid idő alatt sokat látnak. Ez az út mindössze 310 ezer volt félpanzióval. 

Viszont nagyon kemény menet. Az odaút legalább tíz nettó óra a tötyögésekkel 17, és a három város között kb. 260 km van, amit busszal kell megtenni, a busz ötvenet tud a tehenek és emberekkel keményen megpakolt teherautók között, szóval a nagy része idegesítő utazás.

Rég vágytam Indiába. Nyilván tudja az ember, hogy nagyon nagy, szegény, sok minden nincs, amit Európában megszoktunk, más a kaja, stb. Még így is szétcsapott.

Egy hét alatt nem lehet megszokni, azt, ami nagyon más, főleg ezért érdemes hosszabb időre menni.

Első benyomásom az volt, hogy elég büdös van. Tudni kell, hogy Delhiben 12 millióan élnek, és rengetegen az utcán vagy putri szerű borzalmakban. Sőt, a putrinál rosszabb, mert ajtó, tető nélkül (meleg van, minek). Tényleg sokan az utcán végzik a dolgukat, a legszegényebb réteg láthatólag semmit nem csinál, de az biztos, hogy nem takarít, vagy ilyesmi. Az állatok ott élnek az emberekkel (bár jóval kevesebben vannak, mint az emberek). Utcán mászkálnak az elefántok, majmok, kecskék, tehenek, kutyák. A trágyát is az utca szélén szárítják. Szemétszállítás talán nincs is. Én csak Kairóban voltam, ahol nagy szegénységet láttam, és az egy Zurich ehhez képest, és voltak utastársaim, akik a Favellákat is bejárták, és megnyugtattak, hogy ennek az sincs a közelében. Tehát van egy erős földi pokol jellege a dolognak. Dél sokkal korrektebb. talán érdemesebb ott elkezdeni az Indiával ismerkedést. 

Ami még iszonyatos, hogy tényleg rengeteg a koldus, a Gettó milliomosban megénekelt csonkított emberek egyáltalában nem ritkák, a gyerekek csipkednek, ellepnek, ijesztő az egész. Ettől eltekintve nem tűnik ez a rengeteg, kicsi sötét alak agresszívnek, bár a riksások, utcai árusok elég lehúzósak, és néha verekednek, sokkal jobban résen kell lenni, mint bármilyen arab országban.És nincs olyan rész, ami tiszta és hajléktalan mentes, tehát ebben a három városban legalábbis mindenhol slum volt.

Tehát van egy nagyon párás, kicsit szürkés levegő, némi fojtogató büdös, nagy meleg (egyből monszun után voltunk), és nagyon erős színek (és evésnél kiderül, hogy ízek is). A nők tényleg szinte csak száriban vannak. Sok kifestett arcú fiút is láttunk valami hindu ünnep miatt. Iszonyatosan dudálnak. A riksák, tuk-tukok (zöld miniautók, elektromos riksák), tehenek, virágokkal összefestett buszok teherautók egyszerre indulnak minden irányba, de nem nagyon ütköznek valamiért. Enyhe mindjárt megbolondulok hangulat. Az egész nagyon archaikus, ha valaki időutazni akar, menjen oda, az összes régi keleti kultúra valamilyen formában jelen van. Persze mindent belep a hinduizmos, ami ilyen közelről nézve nem is annyira vonzó. Számomra túl bonyolult, több millió imádni való istennel, szenttel, Teljesen motiválatlan tömegeket produkál. A sovány teheneket kerülgetik a koszban, de a kasztrendszer miatt az emberek legnagyobb tömegének semmi becsülete. Ugyanakkor ez a nagy szegénységben halálos nyugalommal hömpölygő embertömeg elgondolkodtatja az embert, hogy mi a francért hasonlítjuk magunkat mindig a gazdag európai országokhoz, mikor mi sokkal közelebb vagyunk hozzájuk, mint India hozzánk. 

Új Delhi tiszta angol, ők is építették a húszas években, Ó-Delhi viszont riksás, bazáros, sok a templom (mecset, hindu, buddhista, bár azok nagyon kevesen vannak Indiában). Van több nagyon szép műemlék, nem fárasztalak vele (beteszek egy videót róla), a legszebb talán Humajun sírja. A műemlékek nagy része muzulmán szülemény még különböző császárok idejéből (vannak maharadzsa paloták is), így mintha a hinduk ültek volna rá egy tőlük idegen kultúrára.

Jaipur sokkal szebb.Rózsaszínek az épületek, az egész mintha bazár lenne, meg nagyon Indiana Jones hangulatú. Itt ültünk elefánton, dzsipeztünk, riksáztunk, bulis hely. 

Agrába azért kell menni, mert ott a Taj Mahal. Na az azért nem csalódás. Aki szereti a szép épületeket, az menjen el egyszer Indiába, már csak a Taj kedvéért. Nagyon ki van találva főleg az elhelyezkedése miatt, de gyönyörű a fehér márvány épület is. Mondjuk ezt az örök szerelem emlékműve blablát nem kell bevenni, az a sah igazi despota volt több feleséggel, ágyassal, nyilván magának is építette a sírhelyet, nemcsak a halott asszonynak. Igazából az útikönyv alapján úgy tűnt, hogy hat nap alatt, tényleg végig tudtak hajtani az összes nevezetességen.

Ami meglepett, hogy ezek a cuccok nem túl régiek. Egyetlen hatalmas tornyot láttunk, ami az 1100-as években épült, minden más a mi török korunk idején kb. 

Végigvonszoltak egy csomó ocsmány bolton (elefántszobrok, szőnyegek, ékszerek, stb.) Ezt utálom legjobban a társasutakban, hogy a guide próbál folyamatosan lehúzni, és sajnos mindig van olyan hülye, aki vesz.

Oltás nélkül mentem, utcán nem ettem, és nem lettem beteg, ami meglepő, mert Egyiptomban mindkétszer, amikor voltam, és az ennél tisztább hely volt. Én szeretem az indiai kaját, de a végére kicsit fájt tőle a gyomrom (minden erősebb, mint nálunk az indiaiban), viszont persze nagyon jó volt. Nem ezen a környéken a legsokoldalúbb a konyha, hanem délen, de itt sem rossz. Finomak az ún. Indianized Chinese cuccok, pl. Chilli Chicken, Chicken 67, ezek tiszták, semmi garam massala, de embertelen erősek. Egymillió gyümölcsöt árulnak az utcán, sajnos ebből nem mertem enni, pedig sosem látott dolgok voltak. 

Összefoglalva: egyre jobban bírom Ázsiát, bár eddig csak Kínában és Indiában voltam, tehát a legérdekesebbekben, de nem a legkellemesebbekben. India sokkal harsányabb, nyersebb és fojtogatóbb, mint Kína, de minden hülyeségük ellenére az indiaiak megközelíthetőbbnek tűnnek, mint a kínaiak. Most kicsit besokalltam az egésztől (ha még maradni kell, biztos kerestem volna valami európai kaját pl.), de vissza akarok menni.