Akinek nagyon szabálybetartó, sokat, egyedül tanuló, ezen nem stresszelő, iskolát imádó gyereke van, az ne is olvassa tovább. Ez a poszt ugyanis arról szól, hogy szerintem milyen a jó iskola, és a fent vázolt gyerekeknek valószínűleg minden iskola remek.
Tehát az ilyen mázlista szülő adja a gyerekét a legközelebbi általánosba, utána egy közepes vagy jó ingyenes gimnáziumba, és nyugodtan hátradőlhet, mert a szorgalmas gyerekek a akár legszarabb suliból is besétálnak az egyetemre (mivel elég primitív a pontrendszer).
Mivel két elég egyéni gondolkodású fiam van, nekem ez a nyugalom nem adatott meg. A kisebbik idén érettségizik, a nagy már egyetemista, tehát kétszer 12 évet már magunk mögött tudunk. A nagyobbik a BME közgázra jár, tehát klasszikus értelemben sikeresen vette a tanköteles időszakot, mivel elérte, ami az általános és középiskolai oktatás egyik célja, hogy bekerült egy felsőoktatási intézménybe (nem fizetős), egy jó szakra.
De nem volt egyszerű az a két tizenkét év (és a másiké sem). Állandó ütközésekkel a legkülönbözőbb iskolákkal. Alsó tagozatban eleve nem tudnak mit kezdeni a fiúkkal, mivel rosszabbak a lányoknál, és csúnyábban írnak. Felsőben elkezdik értékelni a fiúk gondolkozását, de abszolút nem tudnak mit kezdeni a 12-13 éves korban kezdődő tesztoszteron emelkedéssel, ami rájuk jellemző.
Lányokban természetesen nem vagyok otthon egyáltalán, de ismerek egy-két tizenéves kislányt, és náluk jellemzően vagy az a gond, hogy túlstresszelik az iskolát (ez komoly testi tüneteket is okozhat) vagy egyszerűen lógnak ők is, úgy érzik az iskola az ellenségük, a tanárok nem értik meg őket, szívatják, stb. Az ilyen szabályokat be nem tartó lányok még nagyobb veszélyben vannak szerintem, mint a hasonló fiúk, mert úgy látom, hogy a fiúkat a végén a versenyszellem teljesítményre sarkallja (legalábbis nálunk ez volt, van), míg a lányoknak nincs motivációja arra, hogy összeszedjék magukat a finisben.
Amiről saját tapasztalatom van az a versenyistálló típusú általános és középiskola, a sima általános iskola, és a fizetős liberális iskola.
Az iskola célja ugye az, hogy megtanítsa a gyerekeket az alapvető ismeretekre,elősegítse a továbbtanulást. A szülő célja pedig az, hogy a gyerek jól is érezze magát közben. Az elmúlt években azt szűrtem le, hogy ez a kettő egyszerűen kizárja egymást (kivéve a már többször emlegetett nagyon jó magaviseletű, okos, alkalmazkodó és nem stresszelő tanulóknál).
Mindkét gyerekem rossz volt az óvodában, a kisebbik egy kicsit még a nagyobbnál is rosszabb. Ezért a nagyot versenyistállóba írattuk 7 évesen, a kicsit egy sima, de jó hírű általánosba. Mindkettő elvégezte aránylag normálisan (sok intővel persze), de hihetetlen különbség volt abban, hogy mennyi tudás került a fejükbe. Utólag mindenkinek azt mondom, akármilyen módon, de lökje be a gyerekét valamelyik nagyon erős 12 osztályos iskolába (Fazekas, Radnóti), mert soha többet nem lesz gondja a továbbtanulással. Nem igaz, hogy rosszabbul fogja magát érezni, mint egy liberálisabb iskolában, viszont az okosabb osztálytársak miatt sokkal többet fog tanulni.
Az erősnek mondott általánosról az a véleményem, hogy mivel a gyerekek nem felvételivel ekrültek be, öt-hat nagyon rossz tanuló gyerek teljesen lehúzza az osztály haladását.
Gimnáziumban hasonló a helyzet. Az alapítványi iskoláktól óva intek mindenkit. Bár talán az egyetlen, a Waldorf az, amiben valószínűleg tényleg minden gyerek nagyszerűen érzi magát, az valami egész elképesztően nem tanít meg semmit, amire egy későbbi munkavállalónak praktikusan szüksége lehet, plusz nem árt, ha legalább az egyik szülő háztartásbeli, mert énekelni és táncolni kell folyamatosan a gyerekkel együtt különböző megmozdulásokon. Ismerek Waldorfos gyereket, aki ötödik osztályban még nem tudott olvasni, és olyant is, aki valószínűleg kábé kettesre fog mindenből érettségizni, mert későn hozták el.
Az AKG, Politechnikum teljesen átverés. Az előbbi valamivel erősebb, de ez azt jelenti, hogy egy közepes gimi szintjén van (mondjuk Kölcsey nem francia tagozata vagy Madách), de csak a nagyon hajtós gyerekeknek adja azt is. A lazábbak végignyaralják az egészet egy csomó pénzért. A Poliban még az sem tud tanulni, aki akar. Tök fölösleges ezekbe adni a gyereket.
Szóval gimnáziumban is csak a nagyon erős, lehetőleg gyakorlóiskola ajánlott. Ezt az elméletemet arra alapozom, hogy a gyerekek úgyis lázadnak az iskola ellen. Egy tinédzsernek a leglazább, legmegengedőbb gimnázium is büntetés (mondom, nem a nagyon jó gyerekekről beszélek), tehát akkor sem érzik magukat jól, ha kímélni próbáljuk őket, viszont keveset tanulnak.
Tehát az elméletem szerint, ha a család liberális, akkor jó ha az iskola poroszos és kemény, ha a család szigorú és rendtartó, akkor mehet a gyerek lazább iskolába, mert ott is teljesíteni fog. Az élet viszont pont az ellenkezőjét szokta hozni.
Az utolsó 100 komment: