Valaki emlegette a nem szólok hozzád viselkedést az egyik kommentjében, és úgy döntöttem, írok egy posztot róla, mert az egyik legérdekesebb manipulációs eszköz. 

A passzív agresszív viselkedésforma legnagyszerűbb mutatója a nem szólok hozzád viselkedés.

Iszonyú primitív, mégis rengetegen alkalmazzák, és rengetegen beszopják. Nyilván, ha valaki gyerekkorában tapasztalja, az sokat nem tud ellene tenni, ha valamelyik szülője nem szól hozzá bizonyos ideig. Egy nyolcéves nem tud kisétálni az ajtón vagy átcuccolni a nagyihoz csak azért, mert iszonyú feszültséget okoz benne ez a mesterséges: te nem létezel számomra üzenet.

A nem szólok hozzád, mint minden pszichológiai trükk többfunkciós: egyrészt alkalmazója eléri vele, amit követel (a másik azt csinálja, amit ő akar). Plusz saját belső ürességérzetét átpakolja a másikra, leprojektálja, így feszültségoldó. Hatalmat is ad annak, aki ezzel szívat, tehát hármas az előny. A szenvedő fél (nemcsak gyerek) kiborul, énvesztést él át, szenved, nem tud szabadulni, vergődik, érvelni próbál, miért nem érdemli ezt meg. Ezzel csak erősíti a másik pszichológiai térnyerését a szituációban.

Akit gyerekkorában rendszeresen silent treatmenttel kezeltek, az két irányba szokott felnőni: vagy csinálja ugyanezt a partnerével, saját gyerekével később, vagy olyan kapcsolatot keres, amelyben ezt megkapja. 

Mit lehet ellene tenni?

Nagyon egyszerű, át kell vinni a fókuszt a másikról magadra. Nem azon gondolkozni, miért nem szól hozzám, mit kellene tennem, hogy megbocsásson, hanem elgondolkozni, én mit érzek, miközben így bánnak velem. Nem azon, megérdemlem-e, hanem mit érzek. Ezzel visszakerül az erő, energia, oda, ahová való. Ha az egészséges fókuszváltás megtörténik, magától megoldódik a probléma. A szenvedő fél kisétál: már nem gyerek, elcuccol a nagyihoz, és elfelejti az egészet.

Érvekkel kár küzdeni ellene: szólj hozzám, jó voltam! Ez nem rólad szól, senkit sem érdekel, jó voltál-e. A manipulációval egyet lehet kezdeni: nem figyelembe venni, és menni tovább.