Az elmúlt egy évben egy ízben találkoztam a nárcisztikus férjemmel, ami nagyon hasznos találkozás volt, de erről később.
Szóval, a nárcisztikussal való kapcsolatnak az a furfangja, hogy nem zárul el azzal, hogy így vagy úgy lezárod. A rosszabb eset, ha kicsi gyerekek vannak, ezért a kapcsolat mindennapos, és újra és újra meg kell küzdeni a szemályiségzavarból adódó problémával: nevezetesen, hogy a te szempontjaid tökéletesen mellékesek, az övéi elsődlegesek, de emég azok is kiszámíthatatlanok.
A jobbik, de még mindig elég kellemetlen eset, ha napi kapcsolat nincs, de neked azon rugózik az agyad, hogy mit csinál, miért hazudott, miért nem becsült meg, miért használt ki, te miért voltál akkora marha, hogy nem vetted időben észre, mi a fene folyik itt.
Gyors segítség nincs. Vegyünk egy példát: ha átvágnak, és valami módon kicsalnak belőled százezer forintot, akkor ütöd a fejed a falba, de valahogy napirendre térsz a dolog fölött, és megpróbálod a dolgot pótolni ée elfelejteni. Shit happens, mondja az angol, néha belefutunk a szarba. Miért nem lehet a nárcisztikus kapcsolatot ilyen könnyen feldolgozni, és továbblépni?
Igazából nem tudom. Két megközelítés van:
1. A nárcisztikus párja egy alapból felzabálható idióta, aki maga kereste a bajt, megérdemelte az egész kalandot a nárcival, mert nem tudott magára vigyázni, beszopta a nagy-nagy érzelem ígéretét, utána nem vette időben észre, mi folyik körülötte, mert maga is egy személyiségzavaros roncs, ne csodálkozzon, hogy így járt.
2. A nárcisztikus olyan, mint egy rákos daganat, bárkit megtámadhat, felemészthet, nincs az a védelmi rendszer, személyiségtípus, amin nem talál fogást, akit kinézett magának, az így járt.
Mivel nem vagyok pszichológus, fogalmam sincs, melyik a magyarázat a kettő közül, vagy egyik, vagy másik, vagy a kettő közt van az igazság.
De azt álllíthatom, hogy a nárcisztikussal való kapcsolat leterhelőbb, mint egy normális rossz kapcsolat, amikor mondjuk unod a másikat, vagy nem tudtok kommunikálni, vagy szar a szex, vagy nem keres pénzt, vagy szimplán nem ért meg.
A nárcisztikus mindha kis csipeket hagyna az agyadban, amik azután is szépen végzik a dolgukat, miután lezártad a dolgot.
Egyet mondhatok: pár hónap no contact után a dolog kiszellőzik. Elkezded látni, milyen abszurd helyzetben voltál. Azt is, az életben valójában mik a fontos és nem fontos dolgok. Tudsz egy számvetést csinálni: hol állsz, merre lehet elindulni. Természetesen nem a parttalan hapiness kezdődik, de némileg helyre kerülnek a dolgok.
Nagyon ajánlom a no contactot, majd később a találkozást. A nárcisztikus egy gép. És amikor újra látod, fel tudod mérni a gépies viselkedésmódot, amitől nevetségessé válik.
A szabadulás egyetlen útja, ha már nevetni tudsz az egész sztorin
