Ha, ez jó. Nekem is pont az jutott eszmbe, hogy lám, mindenkinek jól jönne egy kis szintetikus boldogság :)

Nekem meg az tűnt fel, hogy rettenetesen fontosnak tartja mindenki kihangsúlyozni, hogy "általában" nem él ilyesmivel, nem szorul rá, ő tulajdonképpen kiegyensúlyozott, ha más nem, nappal :) Mennyivel nagyobb szégyen, ha az ember rosszul bírja a lelki traumákat vagy a stresszt mint ha konkrétan gyomorbajos vagy izületgyenge és arra szed valamit?

Amúgy olvastam valahol (munkában) egy cikket arról, hogy a termékenység és a depresszió korrelál úgy fizikai, mint átvitt értelemben: a legtöbb kreatív a depresszió valamilyen fokán áll, a termékeny nők x százalékkal többen depressziósak (nem emlékszem mennyi, de jelentős) mint a a férfiak, ám klimax után ez a az arány a férfiak szintjére esik vissza. Kb olybá tűnik, hogy mindenfajta termékenység olyan fokozott érzékenységgel jár együtt, ami hajlamosít depresszióra - biztos hogy ez szégyellnivaló?

@Thor vagyok: lehet ebben a rosszkedv dologban valami tanult viselkedés is (anyukám megvigasztalt, amikor nyafogtam), tehát a nevelés, a kevés gyerek, az elkényeztetett generációk is belejátszanak.

Lehet, bár engem speciel sose vigasztaltak meg, inkább kicikiztek vagy lecsesztek, szóval soha nem volt kifizetődő rosszkedvűnek lenni, aztán mégis lettem. Sajna nem hiszek abban, hogy valakit el lehet érzelmileg kényeztetni, azt inkább fizikailag szokták.

@Thor vagyok: mert az dicsőség, ha elkopott a sok munkától az ízület, de az gyengeség, ha valami bánt.
Talán azzal is gond van, hogy az ezzel való foglalkozást is bűnnek tartják. Ezért az analitikus alkatok azt hiszik, hogy velük valami gond van. Pedig szerintem rengeteg olyan ember van, aki sokat dolgozik, tevékeny, jön-megy, sportol, takarít mint a kisangyal (a bezzeg emebrek) és valahogy mégis tehetetlen, csinálja a dolgait, de nem tudatos és semmilyen szinten nem alakítja a sorsát. Szerintem pl. ez sokkal nagyobb probléma.

@mici˙: nem biztos, én túl tudatos vagyok pl.

@Thor vagyok: nem érzelmi kényeztetés, de sokszor valamit azért csinálunk, mert valamiféle hasznot húzunk belőle. A negatív figyelem is figyelem.

@mici˙: Igen, ebben nagyon egyetértek. A tudatosság hiánya a legrosszabb. És ez történik a legtöbb emberrel, vagy legalábbis majdnem mindenkinek vannak ilyen öntudatlanul sodródós időszakai.

@DuBarry: A tudatos nem egyenlő a túlkontrollálttal.

@Thor vagyok: hajszál választja el

@Thor vagyok: nem mindenkinek:).

@DuBarry: Elég vastag hajszálnak kell annak lennie :)

még kikerestem egy érdekes gondolatot Esterházytól.

Búcsúzkodnak, ich wünsch dir was, szó szerint: kívánok valamit
neked. Ez magyar fülnek a was meghatározatlansága miatt úgy hangzik, mint egy csapda,
kis magyar rosszindulat, ich wünsch dir was, csak várd ki a végét.
Megfigyelés: a német nyelv olyan, hogy a németek bíznak a másikban. (Már
megint Onkel Wittgensteinnél landoltunk.) Mach’s gut, ezt is hallom. Magyarban csak a
passzív formula van, semmi macholás, csinálás, minden jót. Megfigyelés: a
németek csinálják a jót, dolgoznak rajta, tudják, hogy csak az van, amit elvégzel,
megteszel, és ha megteszed, van. A magyarok várják a jót, hogy majd lesz valahogy, és
az azután jó lesz. Az ég küldi, vagy éppenséggel a németek (NSZK).

Szerintem ez egész jól leírja a magyar pszichét, a fölösleges csinálni, úgyse lesz belőle semmi jó, majd csak alakul valahogy, csak a szerencsén múlik az élet mocsarát. És ennél végtelenszer jobb, ha valaki tudatos vagy akár egyenesen kontrollmániás

@mici˙: persze, a német protestáns és polgári értékrend a magyar katolikus dzsentriszemlélettel nem összevethető. De ez másik történet, jó kedve a németeknek sincs, ismerek párat, nem cserélnék, csak más az idegbajuk.

@DuBarry: Ez tény. Szerintem mnden német neurotikus, de valahogy mégis elfogadhatóbban idegbetegek, mint a magyarok. (de az is lehet, hogy nekem már nagyon elegem lett az otthoni dolgokból)
Na, mindegy, azt hiszem félre vittem ezzel a beszélgetsét. Csak azt akartam kifejteni, hogy szerintem az analitikus alkatok hajlamosabbak a lelki bajokra gyógyírt keresni. Ezzel szemben Mo-n azt tekintik normálisnak, aki ezekkel nem foglalkozik és belülről zabálja föl az elfojtás, miközben csinálja a napi robotot.

@Niurka: én pedig tökéletesen képtelen lennék magamról ilyen mondatot leírni bármivel kapcsolatban:). De nem vagyunk egyformák. Apósom ilyen, sosem beteg, mindent jól csinál, igazi arany közép és minta a világ számára, és meg kell, hogy mondjam, ez a hozzáállás tényleg remekül konzerválja (80 éves, és majdnem semmi baja).

@Niurka: csatlakozom.

Mivel @DuBarry: szóvátetted, csak ezért írom. Nem akartam "dicsekedni". Én is kontroll alatt szeretek tartani mindent, amit lehet, így drog, alkohol kizárva. Nem dohányzom.
Napi 1-2 kávé, de inkább szociális kávézás, terhesen/szoptatósan nem ittam, és nem sírtam érte.
Hangulatjavítót 1x kaptam egy fogműtét miatt, mert anyukám túlparázta, és beadatta. Érdekes volt, de simán kihagyható, szóval ilyen szerekre sosem vágytam.

Nálam a lelki problémák erővesztés formájában jelentkeznek, de ha kicsit adnak lehetőséget olyannal foglalkozni, ami feldob, akkor oldódik, így napokban mérhető. Szóval ha bajom van, észlelem, kezelem, nem süppedek bele.
Itthon babázós időszakom van, lassan vége, tervezem agyban a visszatérést, tök jól kézbe vettem a háztartást, kreatívkodok ezerrel, szóval köszönöm, az előző poszt nem nekem szólt :-)
Inkább a lotion mask márkáját írhatnád meg :-DD

@Mujza: nem vitatom, hogy vannak boldog emberek:).
Mi a kérdés? a mask vagy a lotion?

@DuBarry: :-) amikor felteszed a maszkot, milyen lotiont teszel a gézre(?)? Már ha jól emlékszem az eljárásra:-)

@Mujza: nem géz, hanem egy pamut maszk. vagy rendelsz az ebayen előre készítettet, vagy egy vékony rongyzsepit kilukasztasz szem-száj-ott vonalban.

A lotion saját készítésű vagy vett.
A saját lehet: rózsaolas+aloe vera gél+ valamilyen olaj, lényeg, hogy hígabb legyen egy sima krémnél.
Ha készet hasznáálok ezt szoktam krémmel keverni: bbkrem.hu/kozmetikum/hidratalo/suiskin-biologiai-fermentalt-panacea.html

Lényeg, hogy a zsepit vagy a maszkot forró vízbe mártani, utána a lotionba, így felrakni. Elég pár percre fent hagyni az arcon.

@Mujza: www.ebay.com/itm/100-PCS-Lady-DIY-Natural-Skin-Care-Compressed-Facial-Face-Mask-Cotton-/251046472048?pt=US_Skin_Care&hash=item3a73892970

ilyen a vett, de szerintem a zsepi egyszerűbb, csak ki kell mindig mosni minden egyes használat után.

@DuBarry: Köszönöm! Azt hittem, valami shiseido-t használsz.
Mosodioék honlapján ez nincs fent :-(

És nem, nekem a zsepi nem egyszerűbb. Felteszem-kidobom vonal nálam jobban működik, mint az, amivel pancsmagolni kell. Néha szoktam venni Dm-es ilyen-olyan gézes maszkot, azok praktikusak.

@Mujza: www.youtube.com/watch?v=uuTABEgbnwA

ezen minden rajta van

@DuBarry: Köszi! Igen, a technika jól látszik, de a szert nem említi. És szerintem az is nagyon számít :-) Legalábbis én ilyen utánozós típus vagyok :-D

Fú, nekem sem jutott még eszembe semmiféle hangulatjavító után nyúlni. Még a teákon sem gondolkodtam el. Nem mondom, hogy milyen boldog vagyok, de alapvetően nem szokott sokszor rossz kedvem lenni. Tinikoromban voltak szarabb időszakaim, de szerintem akkor nagyrészt inkább belelovaltam magam a dolgokba.
Kávét én is iszom, de csak gyengét, cigizni sosem cigiztem, piálni meg nagyon ritkán szoktam.
Én aztán nem vagyok az az analitikus típus, mindig csak nézek, hogy micsoda pszichológiai összefüggéseket vezettek le :))

Mindenkinek elhiszem, hogy ő tökéletesen normális, de sokszor egészen kevéssé gyanús dolgokat is használunk hangulatjavításra. Szénhidrátevést, munkát, tanulást, anyaságban túlzott elmerülést, kapcsolatot. Csak ezek társadalmilag jóval elfogadottabbak, mint az ivás például. De azért biztos vannak teljesen pótszer nélküli emberek is:).

Ilyen témára jót írni bezzegelés lenne, azért kaptál kevés olyan visszajelzést :) Én kávé és nikotin. Bár szoptatás alatt átálltam a kavarós-koffeinmentes kávéra, de az kell reggelente. Úgy hívom, hogy illúziókávé.
Nekem egyszer írt fel orvos xanaxot, anyukám halála után. Azzal az utasítással, hogy nappalra fél szem, estére egész. Reggel bevettem egy felet, majd szinte az egész napot azzal töltöttem, hogy ültem az ágy szélén és közönyösen bámultam magam elé. Aztán többet be sem vettem, úgy gondoltam, inkább bőgjem ki mmagamból, amit akarok, de az a bambaság...Rám nagyon erősen hatnak a gyógyszere, a fájdalomcsillapítóktól menthetetlenül elalszok. Egyszer egy iszonyat fejfájással nem bírtam tovább, melóhelyen kértem egy gyógyszert, bevettem, majd elaludtam az asztalomra borulva....arra keltem, hogy a kollégák körbeállva röhögnek :)
Én a hirtelen felindulásokat kidühöngöm magamból, az emésztgetős dolgokat emésztgetem.
De stresszhelyzetekben vagyok a legjobb. Iszonyúan doppingol. Akkor hozom a legjobb formámat, mikor para van, szervezek, megoldok, kivitelezek, aztán leülök remegni kicsit

@Thor vagyok: Ez nagyon érdekes, hogy a termékeny nők a deprósabbak, és a meddők nem! Ugye jól értettem.
Áter ugyanezt mondta, de nem teljesen hittem el neki. Én azt hittem a tartós lehangoltság és harc önmagunk (a körülményeink, sorsunk) ellen meddővé tesz. :-) Mondjuk a meddőség azok között, akit ismerek, nem a túlérzékenyekre jellemző, hanem a megmondom a tutit típusú nőkre.

@Thor vagyok: Teljesen egyetértek! Megvigasztalni inkább, mint elfojtatni!

@mici˙: Pontosan összefoglaltad! :-) Ráadásul itthon az elfojtósak észre se veszik magukról, tele van velük az ország. Tetszett az idézet! :-)))

@Scala: szerintem a korra értette

@Mujza: A gézt én találtam ki még tavasszal. :-)

@DuBarry: Áh! Értem! Köszi!

@Niurka: ez oké:)

@DuBarry: Szerintem nincs olyan ember, aki tökéletesen okés ebből a szempontból, maximum valami jógi vagy spirituálisan mélyen átszellemült ember valami kolostorban... Csak van aki gyorsabban túljut rajta és eleve ritkábban keríti hatalmába, más meg nem.

@Scala: Olvastam róla, hogy a laktációs depressziót azért találta ki a természet, hogy az anyaállatok a szoptatás ideje alatt szedáltak legyenek, feküdjenek nyugodtan a vackukon és ne rohangáljanak mindenfele, mert akkor az utódok nem tudnak szopni.
Az utódok felnevelése után pedig a nősténynek azért kell nyugodtabbnak lennie, mint a hímnek, hogy hagyja magát ismét megtermékenyíteni.
Tehát az embernél is természetes, hogy a nő szoptatási idő alatt depis egy kicsit. Csak az nem normális, hogy a depis anyuka ma nem nagy családban él (mint akár csak 3-5 generációval ezelőtt), hanem mindenben magára van utalva, mert a férje dolgozik, az anyja is dolgozik, a testvérével meg nem él együtt, sokszor külön lakásban vannak egyedül a babájukkal.
Tehát az életmódunk teljesen abnormális, ezért csúszunk bele a depibe.

A másik véglet pedig az a szemlélet, hogy a modern nőnek szülés után azonnal hóna alá kell kapnia a gyereket, mintha mi sem történt volna és menni kell plázába, barátnőzni, utazni, étterem közepén szoptatni, stb., mert az a menő. Ezek a rángatott gyerekek aztán jó eséllyel hiperaktívak lesznek, mert soha nem volt egy nyugodt napjuk.
Ez az én véleményem. Ilyen hülye lett a világ, ezért depis mindenki.
És akkor a környezeti ártalmakról, természettől való elszakadásról még nem is beszéltünk.