A liberálisok pedig nyígnak, hogy inkább az éhező gyerekekre kellene költeni a pénzt, nem a sportfinanszírozásra, de amúgy sem finanszírozza azt senki, szóval csak véletlen ez a sok arany. 

Amúgy meg senki nem érti, hogy miért szerepeltünk mi ilyen jól. Nem volt meg előtte sem a megfelelő állami támogatás, sem az a gőzös kényszer, ami a szovjet érában a magyar sportot belenyomta a magas teljesítményekbe.

Szóval én sem értem. Viszont azt gondolom, hogy az olimpiai sikerek igenis fontosak, és nem csak a cirkusz-kenyér faktor miatt. Egyrészt az sem árt. Nem baj, ha az emberek hétköznapjait feldobja valami. És nem csak az, hogy Szinetárék válnak, nekik is szar, hanem valami pozitív. Mert a nagy sportteljesítmény igenis jó.

Nem értek egyet azzal sem, hogy inkább költsünk csak a tömegsportra, mivel van két fiam, és tudom, hogyan kezd el egy gyerek sportolni, és mi tartja bent a sportban tinédzserként. Csakis a versenysport. Míg egy apró gyereket lehet úsztatni, meg kiküldeni a grundra focizni, az önérzetes, tizenhárom pluszos időszakban csak akkor fogja csinálni, ha versenyhelyzetben van (vannak kivételek, de kevés), versenyhelyzetet pedig a versenyek teremtenek, és ezek teteje az olimpia. 

Ezen kívül ma Magyarországon egyedül az olimpiai teljesítmény az, ami azt sugallja: ha sokat melózol, meg lesz az eredménye, nyerni fogsz. A szellemi teljesítményt itt az ország fele minimum elutasítja (mert minden vagy jobbos vagy balos), az üzleti sikereket mindenki gázosnak, bűnalapúnak véli. Egy olimpiai aranyra viszont nehéz azt mondani, hogy lopott vagy komcsibérenc a gazdája, azért szerezte. Tehát bizonyos szempontból egyedül a sporteredményeink azok, amelyek valamelyest jó példát mutatnak, és reményt adnak. 

De kicsit félek, hogy ez az egész tényleg csak véletlen. 2008 óta a magyar sportklubok kb. 35-40 százalékkal kevesebb pénzt kapnak. A tehetséges gyerekek helyett a tehetős gyerekek érnek el sporteredményeket, mert a csóró szülő gyereke egyszerűen nem tud versenyezni. Így nem az igazán jók maradnak meg. Az edzők szabályosan halnak éhen még néhány slágersport körül is (vívás). A szülők sokkal többet dolgoznak, mint négy éve, kinek lesz ereje napi két edzésre fuvarozni egy úszópalántát? 

Persze nem a sportfinanszírozás a megoldás (mivel valóban rohadnak szét a kórházak, iskolák, tehát miből?), jó lenne, ha olyan ország lennénk, ahol szeretnek az emberek sportolni, tök mindegy, mit. De az reménytelen. Akkor meg legalább legyenek aranyak.