A Facebookon van egy Nyáry Krisztián nevű úr, aki a magyar irodalom régi nagy szerelmeiről ír szép és szórakoztató posztjaiban. A minap a József Attila-Flóra-Illyés szerelmi háromszöget fogalmazta meg, Ekkor határoztam el, hogy írok a férfi borderline-okról.
Hogyan mérgezhette meg József Attila halála Illyés és Flóra teljes közös további életét? Csak arról van szó, hogy az ország első számú költőjének szerelmét ne vegyük feleségül? Korántsem. A borderline-ok titokzatos emberfeletti hatalma és energiája dolgozott ebben a történetben.
A borderline személyiségzavart csak a hetvenes években fogalmazták meg Amerikában, és van, aki ma is vitatja, hogy ilyesmi létezik. József Attilát természetesen senki sem diagnosztizálhatta borderline-ként, mivel akkoriban ez a leírás nem is létezett. Viszont ma már tudják, hogy vannak olyan lelki problémák, amelyeket a hagyományos pszichoanalízissel, sőt az abból kinövő újabb ágazatokkal (behaviourizmus, kognitív terápia, pszichodráma, stb.) képtelenség kezelni. Nem arról van szó tehát, hogy a költő nem járt elég ideig terápiába, mint korábban gondolták, hanem valószínűleg olyan kórképe volt, amit beszélgetéssel nem lehetett enyhíteni. Sajnos gyógyszerekkel sem, tehát az antidepresszánsok sem menthették volna meg.
Vannak olyan hírességek, akikre utólag rámondható, hogy lelki sebezhetőségük, önpusztító és másokat pusztító hajlamuk emlékeztet a borderline leírásra. Ilyen Diana hercegnő, Marilyn Monroe, József Attila vagy Van Gogh.
De mire mondják manapság, hogy borderline személyiségzavar? Akik ismerik ezt a divatos kifejezést, elsősorban felvágott erű, fekete ruhás, anorexiás vagy bulímiás, az öngyilkosságot gyakran emlegető, vagy sokakkal szexelő, esetleg alkoholista vagy drogos tinédzserlányokra asszociálnak. Ezek a tinédzserlányok mindig szenvednek, nem vigyáznak magukra, sokat bőgnek, és hiába mondják, mondják el a bajaikat ezerszer, semmiféle megkönnyebbülést nem éreznek, sőt egyre rosszabbul vannak. Ha hihetünk az egész létezésében, akkor a borderline-ok nagy többsége nő. Ám vannak borderline férfiak is, csak rájuk alig gondol valaki addig, ameddig valakit be nem húznak lelki pókhálójukba, és tönkre nem tesznek kielégíthetetlen szeretetvágyukkal, olykor folyamatos hűtlenségükkel, manipulatív viselkedésükkel. De miért van az, hogy a borderline mindig talál valakit?
A borderline egész életében (ha meg nem gyógyul), egy, a halált jelentő tátongó fekete lyuktól retteg, életét hatalmas űrnek érzi, mert nem alakult ki valódi személyisége. Kérdés, van-e egyáltalán valaki, akinek kialakult valódi személyisége, de az bizonyos, a nem borderline úgy érzi, neki van. Tehát ez a fekete lyuk érzés és az elhagyatástól való iszonyatos rettegés a borderline személyiség két fő jellemzője.Ami mindezekből következik, az érzelmi instabilitás, és fékezhetetlenség. A borderline képtelen féken tartani az érzelmeit, olyan, mint egy tornádó.
Ezért kell a borderline-nak állandóan betöltenie ezt az űrt: szeretettel, vagy valamilyen függőséggel, lehet az alkohol, munka, drog vagy vásárlási láz.A borderline férfi impulzív, passzív agresszív, sokszor ragadós, önmegvető, máskor grandiózus nárcisztikus jegyeket mutat, hasít (egyszer imádja, máskor gyűlöli partnerét), hűtlenségre hajlamos, féltékeny, és ami legfurcsább, a hatalmas érzelmek ellenére lényegében ugyanúgy képtelen az empátiára, mint a valódi nárcisztikus.
És itt jön a misztikus rész. Mégsem utálja senki, sőt szeretik. Ahhoz, hogy a borderline személyiség működni tudjon, szüksége van egy másik emberre, ezért olyan belső energiákat tud megmozgatni, amilyeneket a nem borderline nem. Ez lehet egy csábítási energia (Don Juan volt az első igazi borderline híresség), vagy a ragaszkodásnak egy olyan trükkös formájával, amely a lelki zsarolással, a sebezhetőnek tűnő szeretethiánnyal operál. Ezek által a borderline magához köti a kiválasztott nem borderline-t, aki ahelyett, hogy megmentené őt, és kihúzná a fekete lyukból, maga is belesodródik a mélybe. A borderline-tól soha nem lehet megszabadulni. Olyan energiával kapcsolódik a másik emberhez, olyan hihetetlen erőket tud mozgósítani ez a rettenetes szeretethiány, hogy sok borderline évtizedekkel halála után is hatással van az emberekre, és nem feltétlenül az eredményeivel. Dianát is ez hatalmas szeretethiány tette a Szív hercegnőjévé. Milliókat tudott mozgósítani, és mégsem lelt megnyugvásra. Miként József Attila sem, akinek halála megpecsételte Flóra és Illyés egész további közös sorsát.
És hogy miért írtam ezt le? Nagyon szeretem József Attilát, szó sincs róla, hogy bántani akarnám az emlékét. Ám rengeteg olyan borderline férfi van, aki behúz egy párkapcsolatba, amelyből senki nem jön jól ki. A női áldozat azt sem tudja, hol van, mert eleinte olyan csábító energiákkal találja szembe magát, amilyenekkel korábban még nem találkozott. mert a borderline férfi izgalmas, manipulatív, egyszer hideg, egyszer meleg, ezért sohasem unalmas, tehát olyan csábító, mint korábban senki. És egy ilyen érzelmi zűrzavar egy életre tönkreteheti azt, aki belekeveredik.