Minden kedves marokkói olvasómtól előre is elnézést kérve bátran állíthatom, hogy Agadir a simán kihagyható nyaralóhelyek egyike. És még kedvelem is a muzulmán országokat, de akkor is.

Az Atlanti hideg (áramlatok miatt), valamint szürke (nem kék, mint a képen). Ezen kívül, ha sétálsz a parton, menten jön kedvenc, fogatlan hasisárusod, aki egyfolytában még ölelget is, és puszilgat, és nem megy el, insallah.

A város nem létező, mert elvitte egy földrengés, csak a Souk (bazárféle, de nem olyan, mint az isztambuli kairói, inkább a helyiek igényeit követő) érdekes, főként a kaja rész, de ott viszont félsz, mert sok kis sötét pasi van körülötted, és magad fajta nagy fehér nő egy se.

A kaja is rossz, holott imádom az arab kaját, de ők főtt répás főtt tökös kuszkuszt esznek nem elég fűszeres báránnyal. Tazsin a neve, sehol egy humusz, vagy padlizsán, mint a többieknél. A hotel rossz volt, ám a másutt oly zavarba ejtően idegesítő animátorok itt édesek voltak. Havi 300 euróért kitették a kis marokkói szívüket, és a mulattató akrobaták, hastáncosok, szenegáli ugrabugrák is egész jók voltak.

Na most, ha elmentem volna Marrakeshbe, nyilván nem unom halálra magam, de nem mentem. Viszont napokig a nap sem sütött, és nem szépek. Hiányzott Egyiptom.