Ha esetleg egyedülállóként olvasod ezt a posztot, most nézz mélyen magadba, és ismerd el, hogy az elmúlt egy évben hány férfi volt, aki valamilyen módon komoly vagy nem komoly érdeklődést mutatott irántad. ne mondd, hogy senki, mert hatvan alatt nekem legalábbis nincs olyan ismerősöm, akit legalább egy valaki nem akart megismerni az elmúlt évben. Legyen az idegen, munkatárs, volt osztálytárs, szomszéd, postás, sarki rendőr, vagy facebook friend.
Szóval a fent említett cikk azt elemezte, hogy a férfiak másképpen keresnek párt, mint a nők. A meleg férfiak egyértelműen csak a szexuális vágyuk után mennek, így sokszor intellektuálisan erősen aláválasztanak, a férfiak pont így keresnének párt, mennének a férfiasságuk után. Csakhogy a vágyuk nőkre menne rá, akik viszont ellenkezőleg, éppen nem a szexualitásuk, hanem egyéb szempontok alapján választanak. Nem csoda, ha nincs egyetértés a két nem között. A nők biztonságot, intellektuális izgalmat, társaságot, kihívást, anyagiakat, tehát valamiféle státuszt keresnek a partnerükben. Így a kevés alfahím megszerzi a trófeanőket, aztán kínlódik velük, mert ők emberileg alkalmatlanok az együttélésre (lásd a legutóbbi csemege: Rupert Murdoch válása a negyven évvel fiatalabb aranyásótól), illetve az alfa alatti béták, théták, ióták viszik, ami jut. A férfiaknak addig van nagy szájuk, amíg van állandó biztonságuk (feleség, barátnő), de amint üresedés van, beérik bárkivel, csak legyen.
A nők nem érik be, válogatnak, illetve válogatnának, de nem tudják eldönteni, mi legyen a válogatás fő szempontja. Vagy mennek a jó szexpartner után, aminek általában társtalanság a vége, mert az szinte sosem egyezik a biztonságos partnerrel. Vagy mennek a biztonságra, a jó társadalmi státuszú partnerre, de azt meg egyszerűen szexuálisan nem képesek elfogadni.
Mindezt bonyolítja, ha valaki elvált. Akkor ugyanis már nem is tudja, mit akar, megvannak a gyerekei, esetleg egzisztenciája, és csak a szex, illetve a jó társaság hiányzik neki. Ezt a kettőt sem fogja megtalálni egyben (vagy nagyon ritkán), és nem azért, mert nincsenek szabad pasik, hanem mert ez nem jár együtt. Így általában pár év alatt feladják, lemondanak a szexről, mert túl sok hülyeséget kell lenyelni hozzá, és lemondanak a társaságról, mert cserébe érthető módon nem akarnak rossz szexet eltűrni.
Volt nekem egy nagyon csúnya nagy-nagynéném (nagyszülő, nem szülő korú), aki hatszor ment férjhez. Elvált, megözvegyült, stb. és hamarosan mindig talált egy egyedólálló embert, akihez hozzáment. Neki egyszerűen csak az volt, a fontos, hogy legyen férje. Ha csak ez a szempont van, az könnyen elérhető, mert megvan a jól körvonalazott cél.
Ma már nem fontos, hogy valakinek férje legyen. Az a fontos, hogy legyen jó társasága és jó szexpartnere egyben. Ez viszont tényleg nehéz.