Károly

 2015.04.11. 12:42

Károly

 

Madame! Amerikában a helyzet tarthatatlan! – rontott be az uralkodó Carmeline lakosztályába.

Idegesen leült egy könnyű székre, ami alig bírta el nagy termetét, ráadásul egyfolytában rángatózott a lába, miközben könyörgő medveszemekkel bámulta volt szeretőjét. Kicsit feszültnek látszik, gondolta, de Carmeline mindig rosszkedvű arcot vágott. Ajkai mellett lekonyult a szája sarka, ritkán fordult elő, hogy annyira érdekelte valami, hogy a megfeszített figyelemtől rendeződtek a vonásai.

Károly csak pár percre tért be hozzá. Gyakran felpattant tanácskozás közben, és átrohant barátnőjéhez, mert kíváncsi volt a véleményére.  Károly nehezen tudta testét cipelni, mégis apró, gyors léptekkel közlekedett, egész testén folyt a verejték. Amúgy türelmetlen típus volt, nem bírt sokáig egy helyben ülni, ezért is volt muszáj átrohangálnia Carmeline-hez.

Tíz év telt el azóta, hogy Carmeline megtalálta helyettesítőjét, a fiatal angol lányt, Waltert. A Madame már rég nem volt Károly szeretője, de bizalmas tanácsadóként ott maradhatott az udvarban. Jól ismerte a királyt, tudta, mikor kell kegyes hazugságokkal megnyugtatnia, és mikor jutnak el tanácsai tényleg az agyáig, és mikor nem érdekli őt egyáltalán Carmeline véleménye. Hosszú idő volt, mire a kegyencnő megtanulta, hogy kell a férfival bánni. Most, hogy dúlt a háború, és a csapatok hibát hibára halmoztak, nem egyszer előfordult, hogy Károly hozzáfordult hadiügyekben. Egyre több hasznát vették egymásnak.

Igazán keserves a helyzet a fronton és a hátországban. A haderőinket visszaszorították az új világban, a hajóhad olyan vereséget szenvedett, hogy azon vívódom, eljött-e az idő a nagy szégyenre: hogy a spanyol armada segítségét kérjem! – panaszkodott a király. Egyre hangosabban beszélt, ideges volt.

Nem engedhetünk meg magunknak ekkora nemzetközi fiaskót! Felség, további adókat kell kivetni, és saját armadát építeni! –

Carmeline-t nagyravágyó, ugyanakkor szégyenkezésre hajlamos természete néha megakadályozta, hogy jó döntéseket hozzon, vagy ésszerű tanácsokat adjon az uralkodónak. De folyton döntéseket hozott. kettejük között ő volt az, aki képes volt új dolgokat elindítani, kitalálni. Az asszony nem volt álmodozó természetű, nagyon is praktikusan látta a világot. Nagyszerűen kiegészítették volna egymást, ha néha nem téved, nem állítja rossz vágányra a királyt. Pontosan lehetett tudni, hogy hamarosan hazatérnek Párizsba a megvert hadak. Nincstelen tengerészek és sebesült gyalogosok lepik el a főváros utcáit. Egyre több a hadiárva, a koldusbotra jutott szegény ember. Nem volt itt az ideje a nép további sanyargatásának.

Az idő! Sürgősen hajókra van szükségem, az angolokat meg kellett állítanom! –

A király arcáról ekkor már folyt a hideg veríték. Ez már nem volt tréfa, nemcsak a trónja, a franciák évszázados világuralma volt veszélyben. Néha, nagyon nehéz pillanatokban felrémlett neki dédapja képe. Tudta, a fantasztikus képességű ős nem azért hagyta rá örökül ezt a birodalmat, hogy ostobaságával elkótyavetyélje. Görcsbe rándult amúgy is gyenge gyomra, és legszívesebben meghalt volna ilyenkor szégyenében. Sajnos, ezek a pillanatok hamar elmúltak. Nem volt kitartó természet.

Tanácsosai ellenezték az újabb adókat, és Károly nem tudta, kire hallgasson, rájuk vagy Carmeline-re, aki a csatákba, költekezésbe hajszolta. Az államkincstár kiürült, az utca népe éhezett, és egy árva győzelmet sem tudott felmutatni az utóbbi hónapokban, hogy legalább fellelkesítse az embereket. Oda a pénz, a világuralom és a dicsőség. A háborút részben Carmeline erőltette. Károly boldogan hallgatta volna fuvolásait, nézegette volna a legújabb rokokó festményeket, és szürcsölte volna kedvenc burgundiját. Sohasem vágyott többre, mint amit az udvari pompa számára megadott. Ám az asszony, és néhány bizalmasa erősködött, hogy a régi világnak vége, és ha pazarló életformáját az idők végezetéig akarja biztosítani, vissza kell szereznie Franciaország dicsőségét, amelyet dédapja megteremtett. Most sem lett okosabb a kegyencnő tanácsaitól. Az csak még több aranyról, még több elindítandó haderőről duruzsolt fülébe. Azt javasolta, ismét nyissanak frontot Ausztriában. A párizsiak zöme éppen ez ellen berzenkedett. Károly a forróságtól és gondjaitól gyöngyöző homlokkal, keserű szájízzel távozott. Hatalmat, gazdagságot, élvezeteket akart, de az árát nem volt kedve megfizetni.

 

„Hogyan hozzam vissza a harci kedvét?” – töprengett Carmeline egyedül maradva. Károly nem volt igazából nagyravágyó, inkább élveteg, fegyelmezetlen. Igazi kifinomult arisztokrata, lelkierő nélkül. Főként most már, amikor ötvenen fölül a cukorbaj és az üszkösödés jelei is jelentkeztek testén. Amikor kicsit lelket vertek bele az orvosok, máris szaladt, hogy valami nővel henteregjen, ettől érezte fiatalabbnak magát, nem a háborútól. „Ostoba, és nem látja a jövőt, Franciaország bukását” – mormolta magában a kegyencnő. Ő éppen ellenkezőleg, csakis a jövővel foglalkozott. Képtelen volt a pillanatot élvezni, de az elkövetkezendő évek minden apró mozzanatát előre eltervezte.

Sok év telt el azóta, hogy Carmeline maga mellé vette Waltert. Mostanáig nem bánta meg döntését, hiszen a lány megfelelt a feladatra, mégis igen ostoba volt. Magához láncolta a királyt, de nem volt veszélyes figura. Tökéletes kombináció! Amikor a királyt valóban szórakoztatni kellett, az angol szajhának semmilyen hasznát nem vette. Carmeline volt az, aki ismerte a megfelelő drámaszerzőket, aki nagyszerű muzsikusokat hívott az udvarba, és legfőképpen, aki ki tudta gobozni az udvari intrikák szálait Károly számára. Egyszerűen pótolhatatlan segítség volt a nehéz időkben. Az utóbbi hónapokban azonban mintha kinyílt volna Walter szeme. Kezdett beleszólni az államügyekbe, és  Carmeline ellenségeivel is egyre többször sugdolózott volna. A koncerteken, előadásokon, táncos összejöveteleken Carmeline kénytelen volt azt lesni, kivel, mikor beszélget felfedezettje. Már-már mániákusan követte az angol minden lépését. Még udvaroncaira is ráparancsolt, hogy figyeltessék, amikor elhagyja a palotát. Mi van, ha nem is annyira ügyefogyott? Suhant át Carmeline agyán a rémisztő gondolat. Felnőtt nő lett az kis Anne-Marie-ból?

 

 

Címkék: Károly Cecilia Károlyarany Carmeline

Kata

 2015.04.06. 21:27

Kata

 

Munka után Cili  hazaérve végre kis garzonlakásában pihent. Váratlanul megcsörrent zsebében a mobilja. Kisebb karosszékben üldögélt, a sötétkék tapétát bámulta, nemigen gondolkozott, inkább bambult, a csöndben agresszívan csilingelt a telefon:

- Eszembe jutottál, amikor a pszichológusomnál fetrengtem – szólt bele köszönés nélkül Kata, Cili nyolc évvel idősebb barátnője. Na, pont ez hiányzott, gondolta magában Cili, aki szívesebben bambult volna tovább kicsit, ahelyett, hogy Kata szóáradatát hallgassa.

- Vicces, nem? Még a lógusnál is csak a te gondjaidra koncentrálok! - folytatta a mindent megoldó barátnő, aki körül semmi sem volt rendben. Fél éve külön élt gyereke apjától, ráadásul közben elbocsátották. Egyre megalázóbb állásokra jelentkezett, és egyre reménytelenebb volt, hogy a gaz elhagyót visszaédesgesse. Ismerősei minden problémájára viszont tucatnyi ötlete volt. Cili élete Kata nélkül sivár lett volna, de sokszor terhére volt barátnője harsány lénye. Például ebben a pillanatban.

- Rendesen kiborultam, zokogtam is, mégis te jártál az eszemben. Hogy mi történt? Amikor arról meséltem a pszichológusomnak, hogy vissza akarom kapni a gyerekem apját, ő regressziós hipnózist ajánlott. Gondolhatod, mennyire kivoltam már, ha én, a kontrollfüggő, bizalmatlan marha, simán belementem. Egy pohár konyakot sem iszom meg ismeretlen férfi társaságában, most meg hajlandó voltam bealélni egy idegennek. Felültetett egy szobabiciklire, közel ájulásig tekernem kellett. Aztán állítólag elhebegtem, hogy előző életemben, Szíriában a tizenkettedik században állatokat boncoltam élve egy boszorkánymester segédjeként. Ezért nem jön vissza most az Andris. Ezért van a szutyokkal! Most mondd meg, a viviszekció miatt! Semmire sem emlékszem, csak arra, hogy kimerülten hallgatom a fickót, hogy miket is hordtam össze transzban. A pszichológus szerint, most hogy ez végre felszínre tört, András hamarosan hazaköltözik. Nem is tehet mást! Tegnap este vettem száraz pezsgőt, azt fogom neki kibontani, amikor jön a gyerekért. Nem marasztalom, de úgyis tudom, hogy nem megy többet sehova. Már nem hat a megkínzott állatok átka. Össze fogunk jönni, Cilikém, érzem! Összejövünk megint!

Cecília hallgatta Katát, és egyáltalán nem értette, mindeközben miről juthatott éppen ő az eszébe? Jóban voltak persze, már amennyire Cili bárkit is közel engedett magához, de nem beszéltek minden nap, nem terhelte folyton a magánügyeivel Katát. Barátnője nem késlekedett a magyarázattal:

-         Hibátlan fiatal nő vagy, bájos is, imádnak a férfiak, és azt mondod, gyereket akarsz. Mégis egyedül vagy, ennek nagyon mélyen lehet az oka. Cilikém, szerintem ez nem magzatkorodban dőlt el. Ez valami annál is korábbi történet. Anyád amúgy is akart téged, nem igaz? Mesélted, hogy mindig lányokat akart, meg terveztek, meg apád is rendes pasas volt. Le sem lépett, nem félre sem járt. Mi van akkor? Nem gondolkoztál még ezen? Nincs más hátra, el kell végre mélyülnöd valamelyik korábbi életedben! – hadarta tovább.  

-         Bocsáss meg, de most estem be a lakásba, ezt majd máskor megbeszéljük – tért ki a beszélgetés folytatása elől Cili, elbúcsúzott, és sietve lenyomta a mobiltelefon gombját. Nem volt kedve most a legbelsőbb ügyéről, a sanyarú egyedüllétéről társalogni senkivel, még legjobb barátnőjével sem. Cili alaposan védte magánéletét. Néha kissé leengedte a rostélyt, máskor viszont újra felhúzta. Érdekes módon viszont nagyszájú, kellemetlen és tapintatlan lányokkal barátkozott.  

Harmincnégy múlt, ami a legszebb szülőkor felső határa. Manapság persze nem várják el egy nőtől, hogy harmincas évei derekáig teherbe essen. De a nőgyógyászához utált már elmenni, hiszen a férfi azzal nyaggatta, már öreg első szülőnek számítana, igyekezzen valami társat találni. Mivel éppen kilenc szeretőn túl volt már, és egyik sem maradt meg mellette, Cili régen feladta ezt az egészet. Nem keresett többé apát, és sokszor úgy érezte, nem is akar férfiakkal lefeküdni többé. Úgy nevelte az anyja, hogy tíznél többel ne legyen dolga. Természetesen Cili anyja sohasem emlegetett konkrét számokat, nem is kérdezgette felnőtt lányát, kivel mit csinál éppen, de az a néhány rövid beszélgetés, amelyet tinédzser korában a testi szerelemről ők ketten lefolytattak, örökre meghatározta a férfiakhoz való viszonyát. A lány úgy érezte tehát, tíznél több szeretővel már a tisztességtelen nő kategóriájába lépne át. És ez rettenetesen zavarta. Kivéve persze, ha a tízediknek végre gyereket szülhetne. De most úgy vélte, ő már soha nem lesz anya. Nevetséges vagyok, már csak az aranyba foglalt férfiakat tartom valamire, gondolta, és újra rákattintott a számítógépen az árverés oldalra, hogy megcsodálhassa a délután felfedezett Károlyaranyat.

A női hormonok már csak olyanok, ha nincsenek rendeltetésszerűen használva, szörnyű galibákat okoznak. Eltorzítják a lelket, megtámadják a kedélyt, végül tönkreteszik az egész életet. Cecília értelme, szíve nem kopott még el tíz év alatt a banki robotban, mégsem tudott tenni a sorsa ellen, mert nem volt már ereje. Az sem segített, hogy anyja, apja szapulta, kezdjen valamit csinos fiatalságával, ne hagyja leperegni a napokat. Ettől még kevésbé volt kedve emberek közé menni. Húga két fiút nevelt már évek óta, pedig Cili volt a mutatósabb a testvérek közül. De hát tudjuk jól, a boldog szerelem nem a szépek jutalma. Cili királynői termet volt, nem éppen csontsovány, de karcsú volt a nyaka, csuklója, bokája. Kerek volt a melle és a feneke. Sohasem barnult le, kímélte könnyen piruló arcát, vonzóvá tette sápadtsága. Haja sem okozott gondot: mindig rendezett, sötétszőke fürtjei nagy, zöld szemeket, keskeny, kedvesen felfelé kunkorodó szájú arcot kereteztek. Nyugodt gyerekkora volt, kamaszkora lázadás és kedélyhullámzások nélkül telt. Később minden férfi boldog volt vele, aki útjába akadt. Mégis most teljesen egyedül ült unalmas munkanapja után egy apró lakásban. Sokszor eltöprengett, miért érzi úgy, hogy valami nagyon rosszat tett egyszer, vagy vele történt valami borzalmas dolog, ezért nem szereti őt senki, azért kell évek óta vezekelnie? 

Címkék: Kata Cecilia Walter Károlyarany Carmeline

Walter apja folyt.

 2015.04.04. 10:52

-         Nem tudta, hogy nem az ő hibája, nem rosszul keverte a szert, hanem a kenőcs alapanyaga tette tönkre a képét.

-         Akkor igyekezz, hogy még lovaglás előtt megnézhessem – förmedt rá.

Hiába volt azonban az állítólagos sietség, a tizenöt éves növendéklány és az apja így is másfél órácskát toporgott a budoár előszobájában. Carmeline fűzőit, fodrait ennyi időbe telt felaggatni megereszkedett testére. Ám a végeredmény, mint mindig, most is tökéletes lett. Az úrnő rizsporral fehérített arcával, hatalmas parókájával úgy nézett ki, akár egy kortalan bábú. Érzelmei a maszk alatt ragadtak.

Az első számú királyi szerető akkoriban még őrizte ezt a címet. Gyűlölte ezeket a növendéklányokat. Nem annyira az öregedő nő irigysége miatt. Azt utálta bennük, hogy saját, ostoba fiatalkori önmagára emlékeztették. Úgy vélte: akkoriban, amikor a király közelébe férkőzött, sokkal okosabban kellett volna intéznie dolgait. Sok mindent megszerzett magának: vagyont, hatalmat, hírnevet, ám utólag mindezt kevesellte. Semmi nem volt elég, hiszen az uralkodó rengetegbe került. Rettegett, hogy idős korában, amikor a király már nem lesz az élők sorában, és ellenségei elzavarják az udvarból, képtelen lesz fényűző életét fenntartani. Miből? Ez a kérdés aggasztotta minden reggel, amikor félálomban rettenetes gondolatai támadtak. Nagyszerű elme volt, briliáns manipulátor, de hajlamos volt a borúlátásra.

Kíváncsi volt, milyen a lány. Jean Martell, fiatal katonatiszt szeretője mesélt a szinte gyermek Anne-Marie-ról korábban. Martell szerint az angol lány korántsem volt ártatlan. Pénzéhes anyja már egy esztendeje arra használta, hogy befolyásos emberek ágyán keresztül biztos jövedelmet nyújtson családjának. Ezért jöttek Párizsba, mert Angliában kevesebb lehetőséget láttak a lány szépségének kiaknázására, de a francia királyi udvar igazi kincsesbánya volt. Igaz, azt nem is remélték, hogy egyenesen Károly közelébe férkőzhetnek. A kis Walter nem volt utcai lotyó, inkább amolyan kitartott, aki mindig eggyel előkelőbb, vagyonosabb pártfogó ajándékait élvezte. Kezdetben apja és anyja mutatta be neki a hódolókat, később már maga is tudta, hogyan lehet feljebb jutni a kurtizánok ranglétráján. A katonatiszt is így ismerkedett meg vele, bevezették egy úri szalonba, és bár a férfi nem volt elég magas rangú ahhoz, hogy együtt hálhasson vele, felismerte benne a lehetőséget. Nem is igen vágyott a nőre. Martell inkább Carmeline elomló testébe szerette volna visszacsempészni az elveszett tüzet.

Hogy miért kutatott egyre új szeretők után az asszony? Mindent kézben akart tartani. Ha már nőként nem volt képes elbűvölni a király, ő akarta kiválasztani utódját.

Több próbálkozása elhibázott volt. Első választottja nem felelt meg a király ízlésének. Nem vonzotta az uralkodót a kiszemelt komorna, mert túl férfiasnak találta. Lágy vonású, fiatal teremtés volt, de a mozgása darabos, amint végigvonult a sárga fakazettákkal borított tróntermen. A király unottan együtthált vele éjjel, ám annyira nem ragadta meg a lány, hogy még az udvar közeléből is elzavartatta. Másodjára Carmeline igen körültekintő volt: könnyedén mozgó, jó táncos fiatalasszonyt választott. Ő viszont sajnos túl ostoba volt. Nem mérte fel, micsoda ajándék a sorstól, hogy a király ágyasa lehet. Bután viselkedett, képtelen volt megadni a férfinak mindazt, amire az vágyott. Még sírva is fakadt, és a férjét emlegette az uralkodónak, hogy mennyire szereti őt. Micsoda szégyenben hagyta Carmeline-t! Ezúttal nem tévedhetett! Több esélye nem lesz. Beleborzongott a gondolatba, hogy mi történne, ha a király számára valamelyik intrikus udvaronc találná meg a megfelelő szeretőt, nem pedig ő.

-         Engedje meg, hogy fenséges figyelmébe ajánljam a lányom! – nyájaskodott az órásmester a hivatalos üdvözlést követően. – Anne-Marie minden vágya, hogy az ön közelében lehessen, asszonyom – folytatta a negyvenes férfi. – Tisztességes, tanult teremtés. Ismeri az ostábla szabályait, énekelni, táncolni tanult, hogy helye legyen az udvarban.

-         Rendben, itt tartjuk – válaszolta Carmeline kurtán, mert pár pillantás elegendő volt neki ahhoz, hogy felmérje, megtalálta, akit keresett, intett szolgálóinak, hogy vezessék el a lányt, sarkon fordult, és elsietett.

A fiatal lány alamuszi mosollyal apjára nézett:

-         Mondd anyámnak, hogy nem fog csalódni bennem! Minden úgy lesz, ahogy megbeszéltük!

 

 

Címkék: Cecilia Walter Károlyarany Carmeline

Walter apja

 2015.03.28. 22:37

Carmeline már gyűlölte a kora tavaszt. A szellő finom simogatását, az első élesebb napsugarakat. Régen ilyenkor szerelemmel telt meg a szíve, egyszerű francia népdalocskákat dúdolva szökdécselt a harsanó fűben mezítláb, türelmesen várta a boldogságot. Egy férfit, aki megmenti, aki felemeli a kis árva lányt, akinek köszönhetően hercegnőnek képzelheti magát. Szegénysorba született, apácák nevelték egy kolostorban, csak a szerelem emelhette ki onnan. Most, hogy elteltek a fiatalság évei, és már szinte mindent megszerzett, amit eltervezett, már kegyetlennek érezte a napfényt, amely kihangsúlyozta élesedő vonásait. Félt már a tavaszi szellőtől, mert az illatok, fuvallatok által kéretlenül felkavarodó érzések csak megzavarták nyugalmát. Szülei, testvérei rég halottak voltak, fiúgyermekei Franciaország távoli vidékein éltek, és az egyetlen ember, akitől az élete függött, rég több fejtörést okozott neki, mint boldogságot.

Hideg vízzel megmosta arcát. Carmeline belepillantott a tükörbe, undorral figyelte reggeli, gyűrött arcát. Soha sem szerette saját fizikai valóját. Talán, mert hidegségben nevelkedett, vagy mert a tél szülötte volt, nem volt érzelmes, szenvedélyes, inkább praktikus. Figyelt hát a részletekre, tudta, mit kéne tennie, hogy csinos maradjon. De hiába tanulta, hogyha sokáig ránctalan akar maradni, csak a legfinomabb selyempárnán aludjon, utálta az anyag tapintását. A durvább szövet, amit a városból hozatott, pedig nyomott hagyott éjjel az arcán. A finom, aranyindákkal keretezett velencei üvegben most vette észre először, hogy a dereka is vastagszik. Naponta lovagolt, mégis a sok remek vadétel, parasztkenyér és tejszínes, vajas édesség miatt a zsír lerakódott a testén. Nem értette, miért is akarja még őt a király. Napi négy órát szánt arra, hogy szépségét megőrizze, de kezdte reménytelennek látni a küzdelmet. A korabeli kozmetikumok inkább ártottak a bőrének, mint használták. Ráadásul néhány éve elkapta az átkozott himlőt, és csúnya ragyák maradtak utána az arcán. Haja csomóban hullott a parókaviseléstől, testét deformálták a csontok, amelyekkel összeszorította derekát.

A kegyencnő a tükör helyett kinézett inkább a Monterey kastély ablakán. Megpillantotta amint a király lóháton poroszkál a falu felé udvaroncai körében. Az egykor rajongott férfi mára egy senkivé, puszta eszközzé vált szemében. Megvetette a királyt, mert az nem törődött uralkodói feladataival. A férfit a nehéz vörösborokon, és a fiatal nőkön kívül semmi sem érdekelte. Ha fiúnak születtem volna, jobban szolgálnám ezt az országot, mint ez a szerencsétlen, futott át Carmeline agyán. Már folytattam volna a háborút. Nem hagynám, hogy elvegyék a hazámtól, ami az övé. Ám tudta, hogy nő, nem is a legfiatalabb, és bármilyen sajnálatos, ezzel a helyzettel kell valamit kezdenie. A hatalomnál semmi sem izgatta jobban. Hol volt már az idő, amikor órákat eltöltvén Károly ágyában hatalmas szeretet öntötte el, úgy érezte, eggyé vált ezzel a gyönyörű, mégis gyenge, szánalomra méltó férfival. Elmúlt, Carmeline fiatalságával együtt a múltba veszett.

-         Öltöztess fel, kilovagolok – parancsolta komornájának, aki egy társával már várta úrnője ébredését. Vörös lovaglókabátkája egy fogasra aggatva várta. Az angol katonák zubbonyára hasonlító zakót férfiszabókkal készíttette. Nem volt ritka, hogy több asszony is csendben kuporgott az ágya mellett, miközben aludt, bár, amikor a király nála volt, mindig elzavarta őket. Így is hamar kiszivárgott a budoár falai közül a hír, hogy az úrnő már nem tudja az uralkodót rendesen kielégíteni.

Asszonyom, a bathi órásmester elhozta a leányát – szólalt meg félve a cseléd. Rettegett Carmelinetól, aki nem egyszer megvesszőzte, ha bal lábbal kelt fel, és elégedetlen volt azzal, ahogyan a haját fésülte. Amikor az ólommal, kénnel és higannyal kikevert balzsam - ami arra volt hivatott, hogy még fehérebb legyen Carmeline arcszíne -, kikezdte a bőrét, kis híján halálra csapkodta a szerencsétlen nőt. 

Nagyon sok komment jött az évek során nárcisztikusokkal kapcsolatban. persze, a házi diagnózis veszélyes, nem mintha ártana a genya férjeknek, hogy a feleség milyet tapaszt ragaszt rá, de azért úgy tűnik, nem minden nárci, ami fénylik.

Egy férfi, attól még, hogy szemét, önző, kihasznál, üldöz, megver, nem lehet levakarni, vagy kíméletlenül otthagy a következőért, lenyúlja a lóvéd, leszól és kibírhatatlan marha, szóval ettől még nem tuti, hogy nárcisztikus, lehet, hogy csak egy kellemetlen alak.

Azt próbálom ezzel mondani, hogy a nárcizmus legeslegfontosabb jellemzői a következők:

grandiózus fantáziák (államelnök leszek, a világ legjobb bárzongoristája leszek, isten vagyok, én vagyok a legjobb kazánszerelő, az összes többi idióta).

mindenkit leszól, szemből nem feltétlenül, de otthon mást sem mond: mindenki egy idióta csak én nem

nulla, azaz nulla empátiája van. tehát, ha valaki csak egy szemét, de elbőgi neki magát a társa mondjuk, akkor azért kicsit elbizonytalanodik, akkor az nem nárcisztikus, maximum egy tahó, önző alak.

Nagyon vigyáz magára. Tehát az alkesz, drogos, önpusztító, verekedős férj nem nárcisztikus. A nárcisztikus úgy vigyáz magára, mint egy hímestojásra, nem önpusztító. Az a borderline, ami pont olyan energialeszívó tud lenni, lehet, meg is ver.

Dühkitörései vannak, de érzelmi ingadozásai nincsenek. Egy nárcisztikus sajnálja magát, sajnáltatja, de nézz a szemébe: soha nincs kiborulva. Kivéve akkor, ha az önérzetét sértik (ajánlok egy videót megnézni, amikor Orbánt osztják az Euban vagy valahol, a fején látszik, majd szétrobban, de ez nem érzelmi, hanem ego összeomlás).

Szinte soha nem mond igazat. Minden érzelmet, helyzetet el tud játszani, de ez csak egy álarc, és viszonylag rövid idő alatt ez felismerhető. A borderline férfi sosem hazudik, csak óránként mást gondol, de azt őszintén.

Olyan, mint egy gép.

Mivel imádja magát, a legjobbat akarja, folyton emeli a téten, ezért sosem boldog. Csak egy-egy pillanatra, mielőtt ugrana egyet feljebb. Viszont soha nem lenne öngyilkos, inkább csak folyton elégedetlen, de nem önpusztító, mint már mondtam.

A legegyszerűbb módja kideríteni, hogy az-e,, ha nárcisztikusnak gondolsz valakit: kérdezd meg. Nárcisztikus vagy? Ha az, meg fogja mondani: igen, az vagyok. 

 

 

Anyja egész életében nem keresett ilyen jól. Jó dolgában nem tudja, mit csináljon, korholta magát, majd sietve megfőzte a kávét az utálatos Andreának. Kávé. Miért van szüksége naponta többször erre a rémes keserű löttyre?

Cili okos nő volt, és pontosan tudta, hogy lehetne sokkal különb élete is. Mutatós, éles eszű fiatalként nem kellene mások modern cselédjeként tengődnie. Kislányként értelmes dolgokkal foglalatoskodott. Verseket írt, kis állványán merített papírra akvarellt festett. Csicsergett kedves idegenekkel, és jókedvűen ébredt reggelente. Aztán valaki vagy valami lassan elrabolta a kedélyét, ő meg hagyta, hogy értelmetlenül múljanak el fiatalsága napjai. Most, hogy tavaszodott, néha magányos sétákat tett, figyelte az embereket, mindenki tartozott valakihez. A nők babakocsiban kisbabákat tologattak. Arcukon a fiatal anyák önteltsége: ők már nem hiába jöttek a világra. De vajon Cili mi végre került ide? Néha maga sem tudta.

Andrea arca fáradt volt. Ellentéte az ügyfelekkel foglalkozó műmosolyt erőltető beosztottakénak. Megtehette, hogy keserű képet vág: egész nap zárt ajtók mögött bajlódott üres számokkal. A főnökasszony királynőnek képzelte magát, akinek mindent szabad. Cilivel természetesen gyűlölték egymást. A negyvenes Andrea a fiatalabbat, karcsúbbat, Cili a jól keresőt, a hatalommal bírót, akinek ráadásul az anyaság élménye is megadatott.

- Kösz a kávét, vetette oda Andrea, és előhúzta táskájából kis tükrét, hogy könnyű frizuraigazgatással készüljön a hazaútra. Cili elnézte az idősebb nőt: magabiztos volt, és nem csúnya. Középkorú, hideg, sőt frigid asszony, aki tudja, mit akar, azt meg is szerzi. Nem hagyja, hogy bárki az útjába álljon. Cili meg sem próbált ellenkezni vele. Egyes idősebb nők közelében különös, fájdalmas iszonyt érzett. Sohasem értette, miért van ez, hiszen anyjával mindig kiegyensúlyozott volt a kapcsolata. Nem emlékezett semmilyen feszültségre kettejük között. És nem csupán a fiatalság természetes idegenkedése volt ez az elmúlástól. Valami más, valami megfejthetetlen félelem. És nem egyszerűen attól félt, hogy egyszer ő is ilyen lesz. Többről volt szó. Mintha veszélyben lett volna mellettük az egész élete.

 

Címkék: könyv Cecilia Károlyarany Carmeline

Lehet, hogy vak vagyok

 2015.03.25. 13:48

De még mindig nem látom ennek a nőnek a korát. Sőt a plasztikát sem nagyon rajta. Tudom, latino, meg minden, de már az összes kidőlt mellőle: Cindytől Halle-ig, csak hayek tartja magát.

Green with envy: Salma, 48, looked simply stunning in her forest green sparkly dress 

 

http://www.dailymail.co.uk/tvshowbiz/article-3010334/Salma-Hayek-wows-forest-green-dress-cosies-husband-Fran-ois-Henri-Pinault-store-opening-bash.html

Cecilia

 2015.03.25. 07:33

Cecília

 

Egyes férfiak képesek úgy nézni egy nőre, hogy az a tekintet többet elárul, mint amire bármely nő fel van készülve.

Az érmén látható idegen hullámos fürtjein megcsillant az fény. Dülledt szemei csupán oldalnézetből látszottak, mégis sugárzott belőlük a magabiztos kéjvágy. Ez a ragadozópillantás ritkán kivehető profilból ábrázolt arcon. A középkorú férfin azonban látszott, hogy mindenkit megkapott, akit valaha akart, és szinte mindenkit meg is akart kapni. Csak asszonyok után futott egész életében, pedig ennél sokkal magasztosabb feladatai lettek volna. Kiváltságos uralkodónak született, de méltatlannak bizonyult sorsára. Léha természete miatt milliókat vitt a romlásba. – Cili mintha mindezt kiolvasta volna a látványból: megbabonázva bámulta az antik pénzt a villogó monitoron.

Van a régi francia udvari emberek arcában valami elbűvölő butaság. Egyformák a vonásaik: nagy, kellemes orr, előreugró, hosszúkás áll, karikás szemek. Igazán szabályos jegyek viszont ritkán láthatóak rajtuk. De ő a képen kivételesen szép volt: bizarr férfiszépség. A lány kis híján megszédült a pompás érme látványától.

Nem a megszokott Károlyarany volt ez.

Százával árusítanak arany dukátokat az interneten. Izraeli, orosz és amerikai kereskedők rakják fel mindössze egyetlen árva dollárért a portékát, hogy aztán napok alatt hat-hétszáz dollárig kússzon fel vételáruk az árverésen. Sohasem jár rosszul az eladó, sohasem fordul elő, hogy a szemfüles böngésző egy-két dollárért megszerezhetne ilyen drága érmét. Pontosan a piaci áráig szalad minden egyes alkalommal a végső licit összege. Ha pedig a vásár megköttetett, a dukát biztonságot hajszoló befektetők széfjében landol Hong Kongban, New Yorkban esetleg komótosan visszahajózik az Atlanti óceánon, majd haza postavonatozik Párizs felé. Higgyék el, az érmeárusok utcájában, a párizsi Rue de Richelieu-n, de még a hatalmas bolhapiacon, a Marché aux puces de Saint Quen standjain sem bukkanni megfizethető aranydukátra. Nincsenek csodák: a Károlyarany ára annyi, amennyi, és azt meg is adják érte.

Ezen a pénzen - nem úgy, mint a többin - nem a puffadt, öregedő, fittyedt ajkú idősebb Károly profilja látszott. Gyönyörű dédunokájának képe rajzolódott ki az érmén, amelynek fotója mellett ott állt az RR, vagyis a „nagyon ritka” felirat. Édes, lágy arc, szabályos éllel. Rendkívüli módon vonzotta Cecíliát. A férfi és az érem.

A lány nem volt befektető, numizmatikus, sem régiségkereskedő. Egyszerű pesti banki titkárnő volt, aki imádta a régi pénzeket. Ezért is dolgozott bankban, ám egyszerű adminisztrátorként, nem találkozott érmékkel, ezüstökkel, aranyakkal. Cilit pedig éppen nem a magyar forint, de nem is az aranyláncok, rubintok és brillek izgatták. Fütyült rájuk. Ezüstpengők, sőt még a tucat monarchiabeli rézkrajcárok is jobban vonzották a legkidolgozottabb ékszereknél. A régi aranypénzek pedig mindennél jobban érdekelték. Sohasem töprengett el azon, miért. Károly képét bámulva Cili nem tudta, a pénzt magát kívánja csak, vagy a férfi valami homályos érzelmet idéz fel benne, az rázza meg ennyire. Egy édes ember lénye, akit valamikor egy lány rajongással követett, akinek minden érzését odadobta, és aki miatt valószínűleg súlyosan sérült az élete, és  évszázadokon keresztül új és új testekbe költöző lelke is. Vonzónak találta a gyönyörű vonásokat, de a kéjvágyó természetről árulkodó arckifejezés bántotta, rettenetesen fájt neki ez a látvány. Persze nem értette, miért. Nem látta át, miféle emberi kapcsolat elmosódó emlékét idézi fel benne ez arc. Nem érzéki szenvedély volt ez, semmiképpen sem az. Valami erősebb és kegyetlenebb kapcsolat. Hirtelen mintha szűk míder szorította volna mellkasát, fején nehéz paróka nyomását érezte, és fullasztó szagot érzett. Pomádé és rizspor fojtogató illatát. Nem akart ezekre a dolgokra gondolni. Most még semmiképpen sem!

Ostobaság! – gondolta magában. Kolléganőivel ellentétben Cilinek sohasem voltak különös megérzései, és amúgy is általában tökéletesen hidegen hagyta őt a misztika minden formája. Azt sem tudta, milyen zodiákus jegyben jött a világra, nem pihent táskája mélyén rézinga. Nátháját mindig aszpirinnel, véletlenül sem homeopátiás bogyókkal kúrálta. A fiatalság és a középkorúság határán billegő nők tömegével szemben nem bízott őrangyalokban és korábban élt életeit sem kutatta mindeddig.

Akkor mit érdekli őt ennyire Károly király és az aranypénze? Miért ismerős neki a képe, amelynek láttán nemcsak homályos érzetek, de illatok, hangok, gondolatok hada rohanja meg? Láthatta a portréját valamelyik középiskolás történelemkönyvben, vélte, vagy kamaszkori olvasmányaiban szerepelhetett… Megnyugodott ezektől a gondolatoktól. Ésszerű magyarázat. 

 

Blonde Woman, City Street Photography HD wallpaper for Standard 4:3 5:4 Fullscreen UXGA XGA SVGA QSXGA SXGA ; Wide 16:10 5:3 Widescreen WHXGA WQXGA WUXGA WXGA WGA ; HD 16:9 High Definition WQHD QWXGA 1080p 900p 720p QHD nHD ; Other 3:2 DVGA HVGA HQVGA devices ( Apple PowerBook G4 iPhone 4 3G 3GS iPod Touch ) ; Mobile VGA WVGA iPhone iPad PSP Phone - VGA QVGA Smartphone ( PocketPC GPS iPod Zune BlackBerry HTC Samsung LG Nokia Eten Asus ) WVGA WQVGA Smartphone ( HTC Samsung Sony Ericsson LG Vertu MIO ) HVGA Smartphone ( Apple iPhone iPod BlackBerry HTC Samsung Nokia ) Sony PSP Zune HD Zen ; Tablet 2 ;

 

Csak az arany kellene, az remek befektetés, és szép is, próbálta racionálisan magyarázni vonzalmát, és sebesen becsukta az oldalt. Fölösleges volt az érméket nézegetnie. Nyugdíjazásáig sem lesz neki saját Károly aranya. Honnan kaparjon össze hatszáz dollárt, hogy megvásároljon egyet is? Háromhavi fizetése sem elegendő ahhoz, hogy leüsse az utolsó licitet. Különben sem bízna meg idegen országokból kufárkodó kalmárokban, akiknek, ha átutal egy fél vagyont, utána bottal ütheti az érme nyomát. Egyszer szert tett egy 3 krajcáros érmére, azt nyugodtan nézegetheti azt otthon, és gyűjthet a következő krajcárra. Nagyjából eddig nyújtózkodhat, jól tudta.  Nem kutakodom többet ezen az átkozott árverés oldalon – határozta el.

Cilike, kávét kérek, gyorsan! – Andrea, a főnöknője rikoltása azonnal visszabillentette a lányt a jelenbe. A zárt, szürke páncélajtón keresztül is átharsogott kellemetlen hang.

Máris készítem! -  Rohant a parancsot teljesíteni. - Én vagyok az ostoba, gondolta. Kis híján egy órája nem szóltam be neki, szüksége van-e valamire.

Helyette csak bambult a komputer előtt, hadd lássák a szobában ülők, hogy elfoglalt munkatárs, és van szerepe, rendesen megdolgozik satnya fizetéséért. Mintha bocsánatot akart volna kérni az egész világtól, hogy egyáltalán megszületett.

A lány nehezen bírta a közös terű, érdektelen tárgyakkal zsúfolt irodát. Neki, aki gyönyörű porcelánokra, ezüst evőeszközökre, és főként pompás érmékre vágyott, különösen kellemetlen volt ez a környezet. Zavarta szemét a szürke, és azt is utálta, hogy nem vehette le a cipőjét, ha gyötörte a lábfájás. Nehezen viselte, hogy nem akadt egyetlen magányos pillanata nyolc-kilenc órán keresztül. Ügyfelek, kollégák szeme előtt peregtek el napjai, csak mások kívánságainak élt. Valami mégsem engedte, hogy lázadjon. Kereshetett volna más állást, értelmesebb hivatást, itt mégis valamiféle kellemetlen biztonságban érezte magát. Lehetne rosszabb is, biztatta magát naponta százszor

Címkék: könyv Cecilia Károlyarany Carmeline

Ilyesmi a szemem, alkatilag, persze a kor nem sokat javított rajta, sőt. Ráadásul, mivel alkatilag ilyen, nem szívesen operáltatnám, mert lenne belőle egy jó kis Rene Zellweger effect, amikor az alap arca változik valakinek. Lényeg, hogy ezt a hooded eyes dolgot lehet tussal ellensúlyozni. Közelről kicsit durva, de messziről jó. Holnap lecsekkolom. A video Pixiewoo, a második kedvenc sminkesem Lisa Elridge után.

 

Jolie női szervei kivéve

 2015.03.24. 14:49

Amint már kommenteltétek is: megtörtént, amit Jolie már pár éve megígért, most kivetette a petefészkeit. Az ok ismert: mell- és petefészekrákra hajlamosító géneket találtak benne, plusz anyukája fiatalon meghalt mellrákban, és Angelina inkább fel akarja nevelni a gyerekeit. A cikkek hosszasan ecsetelik, hogy ettől mesterségesen klimaxba esett (nyilván), és hormont kap. Ezen a képen már kicsit ráncos is. Nem tudom, mi lehet a nagy PR-nek az oka, vagyis a hírverésnek az egész körül, mivel ez nyilván annyira egyéni döntés, hogy nem lehet hasonlítani a jótékonysági kampányaihoz.

Angelina évek óta nagyon éteri jelenség, szanaszét van operálva, soha nem nyilatkozik, legfeljebb a saját filmjeiről, nagyon ritkán mutatkozik, az egész nőnek erős ufó jellege van. Hát ettől, hogy most mindentől megszabadult, ami nővé tette, ez a jelleg még erősebb lett. Brad pedig asszisztál az egészhez. Közben azt is írta az amerikai sajtó, hogy nem szexelnek (petefészek nélkül a nők legnagyobb része teljesen elveszti a libidóját, hormonpótlástól függetlenül, mivel ez a kis szervecske nem csak egy hormonternelő gép, annál sokkal bonyolultabb).  

Megtette, de miért hirdeti? 

 

Jolie, who was last publicly during a trip to Iraq in January (pictured), said with her ovaries and Fallopian tubes now gone, she has entered early menopause and will not be able to have any more children

Carmeline

 2015.03.24. 08:07

 

 

 

A Madame kifestett arccal, csigákba rendezett parókával fején, pezsgőszínű ruhában várta a kerti pavilonban. Apró csókokkal üdvözölte, merev arcára mosolyt varázsolt.

-         Asszonyom, ön ma reggel is káprázatosan gyönyörű! – üdvözölte a király, ez csak üres bók volt. Bár rendkívüli módon ragaszkodott Carmeline jelenlétéhez, a külsejét már rég nemigen figyelte. Hosszú ideje tartott a kapcsolatuk, ekkorra inkább a meghittség, mint a mámor volt annak alapja. Unottan heveredett le szeretője mellé a párnákkal ékesített padra. A királynak ekkora elnehezedett a mozgása, testes volt. A lábát köszvény gyötörte a túlságosan dús táplálkozástól.

 Az asszony harminc múlt éppen pár hónapja. Erős nő volt, mozgékony, de a görcsös igyekezet, az állandó készenlét, hogy a királyt szórakoztassa, már nyomokat hagyott arcán. A púder alatt is felfedezhető volt, hogy orra és szája között mély redők keletkeztek. Szemöldökei között függőleges ráncok mutatták, súlyos gondjai vannak. Tudta is jól, hogy néz ki: megtiltotta az összes udvari festőnek, hogy mindennek nyomait a portréin megörökítse. A ma is ismert festményeken csak gödröcskék, finom toka, és rózsás ajkak láthatók. Amikor Carmeline rossz hangulatban volt gyorsan hervadó orcája miatt, a képre tekintett, és egy pillanat alatt megnyugodott. Sikerre éhes, eltökélt fiatal önmaga nézett rá vissza a vászonról.

A királynak meleg volt a tekintete. Kicsit üres, de meleg. Ránézett a kegyencnőre, majd kinyújtotta felé a karját.

Üljön az ölembe – kérte, de a nő félrehúzódott.

Hónapok óta képtelen volt elfogadni a király kielégíthetetlen férfiasságát. Pedig Károly jó szerető volt. Ura volt testének, és mivel hatalmas tapasztalata volt, ügyesen bánt az asszonyokkal. Odafigyelt arra, hogy boldogan keljenek fel mellőle. Ki tudja, Carmeline hideg és számító anyjától örökölte-e kissé korai frigiditását. Hol volt még a rettegett változókor, amely elveszi a királyi kegyencnők nehezen megszerzett hatalmát? Mégis bármit megtett, hogy elkerülje uralkodója közeledését. Pedig más nők akár hajlott korukban is képesek voltak fenntartani szeretőjük érdeklődését, és lelkesen teljesítették annak minden ízléstelen kívánságát. Carmeline jól ismerte a francia történelmet, különös tekintettel az uralkodók ágyasainak históriájára. Betéve tudta, milyen családból származtak, hogyan kerültek az aktuális király közelébe, és miként őrizték meg hatalmukat minden áron. Minden egyes apró trükköt ellesett tőlük. De azon nem tudott segíteni, hogy Károly közeledése rettenetesen idegesítette. Hiába ismerte a tényeket, egyetlen dolog volt, amivel nem tudott racionálisan elbánni, és ez a saját teste volt.

A Madame ekkor még nem nyugodott bele saját hidegségébe. Minden nap édes bort ivott, éjjelente gyógyfüves ülőfürdőket vett. Nem győzött zeller és kakas taréjából főtt konzommét szürcsölni, hátha újra fellángol benne az érzékiség, de a világon semmi sem segített. Nemhogy étvágya nem volt már, gondolni sem tudott a testi szerelemre, és ha egyszer-egyszer beadta a derekát, egyszerűen semmiféle kéjt nem érzett. Korábban nem volt ez így. Volt idő, hogy alig várta, végre ölelkezhessen valakivel, a királlyal, vagy akármelyik udvaronccal beérte. Most viszont semmi. Titokban erotikus metszeteket nézegetett éskiéhezett parasztfiúk társaságát kereste, hátha segítségükkel visszanyerheti nőiségét, de ez  sem használt. Az ifjakat dolguk végezetlenül zavarta ki ágyából, és egyre inkább csak csemegeborokkal töltötte idejét. Talán kéthavonta még fogadta a királyt a könyvtárszoba mellett berendezett királynőhöz méltó lakosztályában. De képtelen volt már éreztetni vele, amiben korábban utánozhatatlan volt: hogy az uralkodó nemcsak hatalmas államférfi, de a világ legcsodálatosabb szeretője is. Egyre ritkultak ezek a légyottok. Nem volt egyszerű kitérnie a szerelmes éjszakák elől, hiszen állandóan a király közelében volt. Egyszerre próbálta rövidre fogni a gyeplőt, és szabadulni a helyzetből. Nem csoda, hogy egyre többet nézett a pohár fenekére tehetetlenségében.

Tudta, hogy az uralkodó kegyencei számos gyönyörű, művelt előkelő nőszemélyt mutatnak be Károlynak, aki egyre több és egyre fiatalabb lányt akart az ágyába. Nem igaz, amit a pamfletekben írtak, hogy orgiákat rendezett, de volt egy-két lakása Párizsban, ahol lányokkal, asszonyokkal találkozgatott. A korabeli antiroyalista firkászok azt terjesztették, hogy külön bordélyok működtek, amelyekben csak az uralkodó és belső köre kereste a kéjt, de ez is hazugság volt, kifejezetten irtózott az örömlányoktól, és rettegett a betegségektől. Károly tehát nem hagyta nyugton Carmelinet. Hiszen pont arra áhítozott, amit nehezen kapott meg. Közben a hivatásos szeretőnek arról is gondoskodnia kellett, hogy ura vágya ne lanyhuljon, hiszen hatalma a férfin mégiscsak annak érzékiségén keresztül volt tartható. Osztrigával, pezsgővel kínálta, aztán mégis elhúzódott tőle. Veszélyes játék volt ez. Egy királyt nem ajánlatos visszautasítani. A király parancsol, az alattvaló engedelmeskedik. Jeanne Antoinette arcán a kínlódástól egyre inkább elszaporodtak a ráncok. Most is egészen megkeményedett az arckifejezése, de nagy, tágra nyílt szemekkel bámulta Károlyt. Mindig ezt csinálta: mereven bámult a szemébe. Carmeline-nek ez volt a trükkje, hogy senki sem tudjon olvasni az arcáról.

Kártyázzunk, felség – ajánlkozott kicsit affektáló hangon. – Károly még azt sem vette észre, ha a nőnek hamis volt a hangszíne.

-         Rendben, Madame, de ezúttal tényleg nem hagyom, hogy nyerjen! – viccelődött Károly, és vastag ujjai közt sebesen átpörgette a nagy kártyalapokat.

A Madame ezt a megjegyzést csöppet sem tartotta mulatságosnak. Természetesen máskor is mindig a király nyert, ő pedig szó nélkül fizetett. Évek óta sokkal több pénzt költött a férfi szórakoztatására, mint amennyi ajándékot tőle kapott. Egyre nehezebb volt fenntartania ezt a költséges viszonyt. Saját pártfogókkal vette körül magát. Kegyet gyakorolt, hivatalokat osztogatott. Mindezt persze bőséges juttatásért cserébe. És az így megszerzett rengeteg Károlyarany aztán a királyhoz vándorolt vissza. Mert egy vagyonba került a zenekarok, festők kifizetése, az épületek újjáépítése. Károly természetesnek vette, hogy pompa veszi körül, hogy az élet az udvarban egyre szórakoztatóbb számára. Nem törődött azzal, ebben mennyi pénz és munka van. Kész anyagi csőd volt a királyi kegyencnő pozíciója. Csak az vigasztalta, hogy lassan, de biztosan egyre inkább bele tudott szólni az állam dolgaiba. Ez megért neki minden fáradtságot.

Odaszólt komornájának, terítsen bársonyt a kis asztalkára, és osztott a vingt-et-un játékhoz. Érezte, ha most ura játékszenvedélyét felkelti, talán nyugalomra lel néhány óráig, nem fogdossa a férfi, mégis vele marad. Ragaszkodott hozzá, hogy minél több időt töltsenek együtt, és kétségbe ejtette minden óra, amelyet Károly nélkül kellett várakoznia, de egyre nehezebb volt kitalálnia, mivel kösse le a királyt. A kártyajáték mindig jó ötlet volt. Károly órákig elszórakozott a lapokkal, főként, mert Carmeline nyerni hagyta. A kegyencnő elnézte a férfi kissé elhízott, de gyönyörű, szabályos arcát, és átfutott rajta a borzalmas gondolat, hogy egyszer jön valaki, aki kifinomultabb, és izgalmasabb nála, és akkor többé nem élvezheti Károly kizárólagos figyelmét.

Carmeline ambiciózus volt, bölcs és kitartó asszony, évek során építette ki tudatosan hatalmát az udvarban. Károly volt kettejük közül az álmodozó, tettre képtelen. Carmeline mindenben a puszta hasznot kereste, és állandóan előbbre akart jutni, fejlődést erőltetett. Károly nélküle semmire nem jutott volna. 

A nő ekkor még nyugodt volt. Hidegen hagyta a szerelem, mégis a világ leghatalmasabb birodalmának legbefolyásosabb személyét tartotta a markában. Mielőtt a király elbúcsúzott tőle, szelíden végigsimított a férfi karján: így fejezte ki háláját. 

Címkék: könyv Walter Károlyarany Carmeline

Milyen a jó pasi?

 2015.03.23. 17:44

A video arról szól, mitől jó pasi a pasi az egyes országokban, és hogyan küzdenek már a férfiak is, hogy a külsejükkel letarolják egymást. Nagyon tanulságos. Ahelyett, hogy a nők tárgyiasítását elfelejtené a világ, bejön a férfiaké is. Nem egy jó irány, akármilyen szépek is ezek a fiúcskák. 

na jó szórakozást!

 

Társkereső blog

 2015.03.23. 13:05

Erre csináltam egy másikat, profiltisztításként

http://hogyankeresstarsat.blog.hu/2015/03/23/a_ferfiak_vizualisak

 

ezek még nem annyira jó bejegyzések, valahogy nem szállt meg az ihlet, de akit érdekel a pasizás, nézzen bele. Kösz.

Miért rakom ide a könyvet?

 2015.03.23. 12:15

Voltaképpen azért, mert egyáltalán nem érdemes kiadni. Függetlenül attól, mi sül ki belőle, érdekes, eladható, olvasható lesz-e. Kapcsolataim miatt valószínűleg ki tudnám adatni akkor is, ha rossz, mert sajnos tényleg nem az számít, egy könyv, akár lektűr is, mennyire olvasható, inkább az, mennyire pörgethető a közvélemény előtt. 

Magyarországon a jó írók, a művészek nem tudnak megélni írásból, ez tiszta sor. A top párat eltartják német alapítványok, esetleg a Kossuth díj. De mi van a lektűrírókkal? Jók vagy nem jók, tök mindegy, bizonyos szerzők könyveit veszik (Fejős Éva, Stahl, stb.) Könyvírásból még ők sem tudnak rendesen keresni. Ennek egyrészt az az oka, hogy kicsi a magyar piac, ami a nyelv miatt természetesen behatárolja a lehetőségeket. A könyvkiadás pedig teljesen maffiajellegű lett, ha valaki keres, az maximum a kiadó, semmiképpen a szerző. A kis kiadók döglődnek, mert nem tudnak marketinget tenni a könyvek mellé, a nagyok pedig vagy csődöt jelentenek (Ulpius), ha gáz van, vagy egyszerűen nem fizetnek (Alexandra), amelyik fizet, az annyit, hogy a szerzők egy éves munkával megkereshetnek egymillió forintot. Nagyon kevés, borzasztóan termékeny író kicsit meg tud élni az írásból, de ők tényleg azok, akik évi 4 könyvet lenyomnak (Leslie L. Lawrence), de ez persze alkat kérdése, ki mennyit tud magából kitolni kevés idő alatt. Ehhez rettenetes grafománia, ülőképesség, és fantázia kell. 

Szóval ezért tolom ide inkább 3-400 embernek, mert ha már úgyis elég valószínű, hogy tudok vele valamit kezdeni, legalább valakinek megmutassam.

Károlyarany 3.

 2015.03.23. 08:26

 

KárolyLouis XV le Bien Aimé

 

Tíz évvel korábban a negyvenéves Károly férfiereje még nem csüggedt a huszonévesen elfogyasztott rengeteg bor, étel és asszony után sem. Első gondolata azon a reggelen is a körül forgott, ki fogja aznap csillapíthatatlan szexuális étvágyát kielégíteni.

-         Hozd a csizmám és az ingem – üvöltött  az ágya mellett tébláboló szolgára. - Roppant türelmetlen ember volt. Ment volna már dolgára. Még ásítozott, ki sem nyílt csipás szeme, de már el akarta kezdeni a napját.

-         Igenis, felség! – az ijedt, ötven körüli férfi nagyon féltette az állását, már kapkodta is elő a ruhákat, és próbálta felráncigálni a király kövérkés testére.

A csodálatos, zöld erdőre néző hálótermet ellepték az udvaroncok, hogy segédkezzenek a reggeli rítusokban. Az uralkodónak még a Párizs melletti vadászkastély nyugalmában is teljes díszbe kellett öltöznie. Igaz, a királyi viselet némileg könnyedebbé, lezserebbé vált, mint Károly dédapja, a nagy hódító idejében, de így is rengeteg időt felemésztett a számtalan réteg felöltése. Az uralkodással járó előnyöket már megszokta, most inkább úgy érezte: sok nyűggel jár a helyzete.

Legalább a lengyel asszony a fővárosban maradt! Nem kellett megunt felesége fájdalmas arcának látványára ébrednie. Károly nem értette, a nő miért nem elégszik meg annyival, hogy mellette lehet. Hiszen ő olyan csodálatos férfi, nem szedheti széjjel magát a sok asszony kedvéért. De ezek bolondok, hiszen ahelyett, hogy örülnének a helyzetüknek, mindig többet akarnak belőle. Ekkor már tizenöt éve nem hált együtt a királynéval, mégis közös szobában kellett aludniuk. Amikor az udvarban időztek, megkövetelte az etikett. Márpedig a király nem hagyhatta el mindig a fővárost, néhanapján uralkodnia is kellett, még ha ez is volt legkevésbé szeretett tevékenysége. Szívesebben hagyta volna minisztereire a kormányzás terhét, hogy megszökhessen valamelyik vidéki kastélyába, és hagyja, hogy  szeretője, Madame Carmeline zenével, tánccal, kártyajátékkal ügyesen elűzze ekkorra már egyre jobban elhatalmasodó életundorát. Csak a Madame ne nyaggatná folyton azzal az ostoba háborúval, meg nagypolitikával!

Ébredés után nagy bánatára nem rohanhatott azonnal szeretőjéhez, az asszonyt gyűlölő udvari emberek vizslató pillantása és az illem sem engedte, hogy nyíltan együtt költsék el reggelijüket. Evés után a hátsó ajtón kellett kiszöknie, hogy végre nyugodtan vele lehessen. A gyengegyomrú, ideges király lassan reggelizett. Egyszerű almás lepénnyel és vaníliával ízesített csokoládéitallal kezdte napját. Élvezettel falatozott, ízlelgette az édes italt kecses csészéjében. Mert a francia csokoládéitalnak nem volt párja, nem tettek bele mindenféle pancsot, madeirabort és tejszínt, mint az angolok vagy a spanyolok. Csodájára jártak a külföldi utazók a franciák csokoládéjának. A kávé illatát is kedvelte a király, vonzotta ez az idegenből jött különlegesség. De csak az illatát! Nem fogyasztott naponta a keserű léből. Eszébe sem jutott volna ilyen korán, délelőtt tizenegykor feketelevessel izgatni a rossz gyomrát. A kávé Carmeline kedvence, mosolygott magában Károly.

Miután háborgó bendőjét megtöltötte, elvégezte reggeli teendőit,  majd lendületes léptekkel kiviharzott a kertbe, hogy megkeresse szeretőjét.

Különös természete volt a királynak. Álmodozó és lassú óráit hirtelen túlságosan élénk, kapkodó időszakok váltották. Egyszerre volt lusta és türelmetlen, életunt és érdeklődő, bamba és mohó. Mindent el tudott játszani, de erre élete során erre csak igen ritkán volt szüksége.Ő volt a király! Legtöbbször őszinte arcát mutatta az embereknek, amivel könnyedén az őrületbe kergetett bárkit. Nem szándékosan tette ezt, de nagyon felkavaró személyiség volt. Talán nem is hatalma miatt. Ilyennek született.

 

Címkék: könyv regény Károlyarany

Károlyarany

 

 

Martell

 

Finom mozdulatokkal metszette a csontot a rövid, görbe sebészkés segítségével.

Mindössze kilenc és fél másodpercbe telt neki a honvéd jobb karjának levágása. Egy láb akár tizenkettő is lett volna, de ez csak egy kéz volt.

Sokan úgy vélték, a skót Bolton volt az amputálás nagymestere akkoriban, a tizennyolcadik század derekán. Akik nem ismerték a francia Chablist! A sebész nem publikált folyóiratokban, nem hirdette tudományát, de valójában ő volt a leggyorsabb: a kilenc másodperces. Kezei között ritkán haltak meg emberek, míg kortársai úgy farigcsáltak le kezeket, lábakat, hogy a betegek két harmada odaveszett. Gyerekcipőben járt még az orvoslás, csak egy-két isteni tehetség volt képes valóban megmenteni a sebesülteket. Különben meg az Úr kezében voltak.

-      Nesze, erre harapj rá – szólt oda a félig ájult kiskatonának, és szájába peckelt egy lepucolt, hosszúkás fadarabot. Talán így jobban tűri a pokoli fájdalmat.

-      Azonnal végzünk, szorítsd össze a fogadat – utasította a fiatalembert.

-      Tartsd erősen, ne mozduljon – mordult oda segédjének.

-      Igenis, uram! Siessen, kérem, azonnal indulnak a szekerek.

„Szép arcú kölyök, a göndör fekete hajával” – futott át a sebész agyán. A kiskatona arcszínén látta: ez biztosan megmarad.

Az orvos tudta, ideális hónap az október az amputálásra. A testnedvek ősszel és tavasszal viselkednek legmegfelelőbben, ilyenkor sebesebben folyik, és tisztább a vér. Akinek ebben az évszakban vágják le valamely végtagját, a helye gyorsabban, szebben gyógyul. Szerencséje volt Jean Martellnek. Chablis kezébe került, aki gyorsan dolgozott, és a fiú több ezer társával ellentétben túlélte ezt a förtelmes háborút. Ezt a teljesen értelmetlen ütközetet, amelyet a szerencsétlen, odavezényelt ezrek egy ismeretlen trónörökös helyzetének javításáért vívtak. Martell társai meg is nyerték a csatát. A fiú ebből a győzedelmes végkifejletből persze semmit sem érzékelt.

Összeszorította fogát, és utolsó gondolatai a körül forogtak, amikor felépül, hogyan tanul majd meg bal kézzel pontosan vívni, lőni. És eldugott falujában hagyott rátarti szeretője elzavarja-e majd veszett keze miatt. Félig kábultan figyelte, amint Chablis öreg segédje lemetszett végtagját hanyagul a halottakat szállító szekérre dobja. Nem akart keze után menni, tudta, hogy dolga van még. Aztán lassan, szinte boldogan elájult. Megkönnyebbült, talán most minden szenvedése véget ért.

Amikor magához tért, különös kéjt érzett, és átfutott az agyán: ő a szerencse fia, hogy egyáltalán életben maradt. Sőt, ezt úgy értelmezte, hogy mostantól fogva sebezhetetlen lett.

Az elkövetkező években kiderült, tökéletesen igaza volt ott, akkor, a priccsen. Valóban azt tapasztalta, hogy tehetséggel, lelkierővel, és ha kell, intrikával mindent, amire vágyott megszerezhet magának akár fél kézzel is. Vagyont, asszonyt, magas pozíciót. Talán isteni szerencse volt ez a sebesülés, megmutatta számára az utat, az erő útját.

Azzal pedig mit sem törődött, hogy miközben rendületlenül megkaparint magának mindent az életben, azt kitől szedi el, és közben hány embert kell tönkretennie.

Akár olyanokat is, akik több generációval utána, a világ egy távoli tájékán születtek.

 

 

 

Walter

 

A fiatal nő nem irtózott a király fehér, elnehezült testétől, de csöppet sem lelte örömét benne, amikor lefeküdt vele. Anne-Marie Walter örült, hogy Hőn szeretett Károly – híres dédapjával ellentétben – legalább kéthetente adott hajlatai és alsóruházata tisztán tartására. A francia udvarban akkoriban nem volt szokás a mosakodás, és egész Európában sem. Amikor a svéd uralkodónő előző hónapban tiszteletét tette a vadászkastélyban, elhűlve látták, hogy a felséges asszony finom ujjai ki sem látszottak a rárakódott kosztól. Walter a királlyal együtt nevetett ezen a skandináv barbárságon.

Anne-Marie körbetekintett pazarul berendezett, virágillattal telt hálószobáján. A kis asztalkán kínai vázában nagy csokor friss fehér liliom pompázott, mellette bon-bonos tálka és egy üvegcsében nehéz vörösbor. Walter sohasem ivott, megtiltotta neki az anyja, mondván, nem egyszerű szolgálólány ő, hogy sört vedeljen. A bort meg nem szerette. Minden csak a király kedvéért volt ott. A felség hamarosan érkezik, és beteríti jelenlétével a pazar lakosztályt. A nő kicsit megpihent, kitekintett a kastély gyönyörű kertjébe. Szabályos labirintust hoztak létre a kertészek, olyant, amelyben egy lóval érkező is könnyen elfér. Nagyon sokáig tartott a kert kialakítása, de innen, az emeleti ablakból látni lehetett a hatalmas kert végében a cseléd kunyhókat. A szél trágyaszagot hordott a kastély felé a szegény sorról. Becsukta az ablakot, hogy a virágillat ne kevedjék a fekália szagával.

Az uralkodó minden kedden és pénteken látogatott el Walterhez. Ez így ment tizenegy esztendeje. Most is minden a megszokott rendben történt: az asszony kandeláberek fényében hevert szinte meztelenül, mint a régi szép időkben. Csak hajában viselt néhány szál virágot vagy selyemszalagot, és apró igazgyöngyökből álló lánc díszítette fehér nyakát. Károly alsóneműben maradt. Együttlétük gyors volt. A király sohasem csókolgatta szeretőjét, de annak apró simításokkal, maga kelletésével kellett feltüzelnie a már nem teljesen fiatal férfi vágyát. Hosszú volt ez a folyamat, a megvalósítás annál rövidebb: alig pár másodperc. Utána Károly az ágyból felkelve peckesen járkált fel-alá a hálószobában, mint aki éppen egy új földrészt hódított meg. Majd hirtelen kimerülve pár perc múlva horkolva aludt az ágyon. Walter nevetségesnek találta szeretőjét, de egyáltalában nem gyűlölte.

 

A lány tizenöt éves volt, amikor tizenegy évvel korábban szülei Károly figyelmébe ajánlották. Mindig is igéző tekintete volt, nem nagyon szép, hanem nagyon igéző. Ha mélyen belenézett egy férfi szemébe, akkor áldozata, mintha egy mély tóba merült volna alá, teljesen rabjává vált. Ugyanakkor nyugodt, kiegyensúlyozott természetű volt, törekedett arra, hogy az emberek között békét teremtsen, lényével harmóniát sugározzon. De születésétől fogva tudta, neki más emberek pénzét kell elvennie. Minden eszközzel erre törekedett, szép lassan, apró lépésekben kontroll alá vonta környezetét. Mindenkiről mindent kiderített, de magáról nem árult el semmit, és nagyon nyugodt volt. halálosan nyugodt. Nem annyira a szavakat, mint látszólagos kedvességét, érzelmességét használta helyzete megszilárdításához. Az ágyas a korai esztendőkben gyerekesen élvezte, hogy hatalma van az akkor már negyvenes éveit taposó uralkodó fölött. Több mint egy évtized elmúltával azonban már csak kényszerű feladatnak tekintette, hogy hetente kétszer a király kedvében járjon. De megtette, és egy percig sem engedte ki kezéből a gyeplőt. Károly türelmetlen volt, sok mindenbe belekapott, ugyanakkor borzalmas makacssággal ragaszkodott szokásaihoz, elképzeléseihez. De hajlamos volt megunni hamar mindenkit maga körül. Csakis Carmeline és Walter tudta fenntartani érdeklődését, és mindkettő más eszközökkel.

Ne sajnáljuk a fiatal szeretőt! Akkoriban a nők negyven körül réges régen a temetőben pihentek, így inkább szerencsés, mint kellemetlen lehetőség volt számára, hogy meglehetősen fiatalon félvilági nő lett. Noha ezt a kifejezést akkor még nem használták a franciák. Demi Monde: jóval később keletkezett a mondás. Mégis ezzel a kifejezéssel tudjuk őt leginkább jellemezni. Egyáltalában nem érdekelte az, hogy egy király szeretője. nem a rang, sokkal inkább a kényelmes élet vonzotta. Sohasem akart dolgozni, de jól akart élni.

Nem kellett nyolc gyereket szülnie, keményen dolgoznia, mint a parasztoknak, és nem élt unalmas bezártságban, mint egy vagyonos polgárfeleség. Anya vagy ribanc, a kor Európája a nőket így kategorizálta. És Walter anya és ribanc lett egyszerre. Ehhez a király figyelme kellett.

Szőke, vizesen zöld szemű, kövérkés asszony lett belőle. Nem tagadhatta le, hogy anyja Angliából érkezett. Bőre a korabeli szokás szerint sohasem látott még napot, rizspor nélkül is elegánsan, sápadtan fénylett. Fáradt, szürkés szemhéjai, apró, színtelen, de kerek szája, széles arccsontja különösnek számított a sötétebb tónusú, erőteljesebb vonású gall nők között. Alkata testesebb volt, mint a törékeny franciáké. Nem volt csúnya, de az az érzékiség, amellyel kamaszkorában bírt, két-három esztendeje odaveszett.

Vetélytársa, Madame Carmeline, a korábbi királyi szerető legnagyobb bánatára akkoriban minden kétséget kizáróan Madame Walter diktálta Párizsban a divatot. Az angol kegyencnő korát megelőző módon mindig kis híján fedetlenül hagyta melleit, ruhaujja nem ért le egészen csuklóig, hiszen ő nem csupán kézfejét tisztogatta reggelente, bátran mutogathatta fehér, kerekded karjait. Gyönyörű festmények készültek róla a legfinomabb kelmékben, sokszor túlságosan is kihívó pózban. Legalábbis a franciák így vélték. Ő vezette be az udvarban a brit léhaságot. Angliában akkortájt a legmagasabb körökben is hemzsegtek a kurtizánok és az elvált nemesasszonyok kiterjedt rajongói hálózattal körbevéve. Jóval feslettebbek voltak, mint a francia arisztokrata asszonyok, akik elhűlve hallgatták a Londonból érkező pletykákat.

Fodrok és csipkék, keleties legyezők: amit Anne-Marie egyszer viselt, hamarosan megjelent más udvari asszonyok ruhatárában, majd elterjedt a főváros utcáin, végül a párizsi piacokon is ezeket viselték a kofák. Walter sohasem vakarózott a paróka alatt. Német komornájától kapott csalános főzettel locsolta haját, kerülték a tetvek, nemúgy, mint arisztokrata társnőt.

Walter gyűlölte Párizs mocskát, a sikátorok orrfacsaró bűzét. Különösen most, hogy beköszöntött a meleg idő. Itt, Franciaországban nyár elején nem volt ritka a tikkasztó hőség. Walternek hiányzott a londoni hűsítő szél, a soha ki nem égő fű zöldje.

 

Rendíthetetlen helyzetét a király ágyában nem külsejének, és még csak nem is modern ruházkodásának köszönhette. Eszének sem: az udvari emberek meglehetősen együgyűnek tartották Waltert.

Anyjától tanult titkos módszereivel nyűgözte le Károlyt. Kevés is elég bármely férfi megszelídítéséhez, tanította édesanyja!

Minden szavára tisztán emlékezett. Még otthon, Bathban ültek a fejedelmien berendezett szobában. Ekkor már tudni lehetett, hogy a fiatal lány bebocsátást nyer a francia király udvarába, mert anyja egy rajongója ügyesen közvetített. Apja is jelen volt a beszélgetésen.

Walter anyja körbemutatott a kecses bútorok között:

-      Mindent a férfiaknak köszönhetek. És látod, nem is keveset. Előtted is hatalmas lehetőség áll. Most jött a hír: maga a francia király hajlandó fogadni téged. Vonzó vagy, nem fog tudni ellenállni a lehetőségnek, de nagyon okosnak kell lenned!

Most jól figyelj, mit kell tenned! Tartsd be a szabályokat! Légy lelkes, amikor meglátogat! Kacagj, bármilyen ostoba történetekkel traktál, csodáld hőstetteit, ünnepeld férfiasságát.

Anne-Marie egy percig sem rémült meg. Rápillantott unott apjára, aki egy kancsóból sört kortyolt. Nem hevesen, igazi élvezettel, csak, mint akinek már semmi más nem jutott az életben. Anne-Marie megvetette az apját, és úgy érezte, ő nem akar ilyen férjet magának, sőt, semmilyen férjet nem akart, hiszen csak korlátozta volna lehetőségeit az életben. Tudta, nagyon szerencsés, hogy ilyen anyja van, aki mindenre kitanítja.

 

-      Sohase mondj neki ellent. Maradj a közelében, ám tettesd olykor, hogy nem fontos, hogy vele legyél, ezzel tökéletesen összezavarod a szerencsétlent. Ne féltékenykedj a szebbekre, vonzóbbakra. Hunyd le a szemed, és képzeld el, hogy te vagy az egyetlen nő a világon, senki sem veszélyezteti a helyzetedet! Mindig az irányítja a szerelmet, akinek az látszólag nem fontos. Nem leszel mindig te a legfiatalabb, de ha betartod, amit mondok, a hatalmad megmarad fölötte: hajlott korodra szép kis vagyont gyűjthetsz. A király is csak egy férfi, és Károly pipogya –  oktatta tovább Mme Walter, aki maga is kurtizán volt, jelentéktelen angol lordocskák szeretője. Férje, aki most is mintha csak a saját gondolataival lett volna elfoglalva, ezen viszonyok alatt is készségesen félrenézett. Biztos bevételt jelentett a két lány és egy fiúgyermeket nevelő családnak az asszony pártfogóinak rajongása. Hol apró ajándékokkal, máskor komolyabb pénzösszegekkel tért haza szeretőitől, és ez a férjét csöppet sem zavarta. Anne-Marie apja órásmester volt, és egy míves időméret szerkezet jobban izgatta, mint bármilyen női testrész. Az igazi megnyugvást végül az hozta a famíliának, amikor nagyobbik leányuk nem sokkal később Károly király szeretője lett.

-      Mindig te vess véget a légyottnak! Érezze, hogy nem tartasz tőle, és bármikor elveszíthet. Időről időre tűnj el az udvarból egy hétre, és ne számolj be utazásaidról! Ám biztosan sohasem tudhatja meg, hogy más férfival is együtt voltál, erre nagyon ügyelj! Csak titokban keresd a boldogságot! De feltétlenül keresd! Ha csak őt szolgálod, tested elveszti fényét számára az évek során. A férfiak ilyen ostobák! Csak az kell nekik, aki másnak is, de tudomást nem szerezhetnek róla, hogy tényleg el is hálod ezeket a vonzalmakat. – óvta az anyja. Látszólag, hideg, számító tanácsok voltak ezek, de Walter kizárólag anyjának köszönhette, hogy kiemelkedett a az egyszerű polgárasszonyok sorából. Sohasem tért el anyja tanításától, és ez elegendő volt ahhoz, hogy az elmúlt tizenegy esztendőben a király első számú kegyencnője maradjon, és senki se léphessen a helyébe.

 

Életének ebben az időszakában, tizenegy évvel később Walter már-már tökéletesen elégedett volt. Huszonhat évével Károly számára akár idősnek is lett volna mondható, ám a férfi szemmel láthatólag lusta volt őt fiatalabb lányokra cserélni. Természetesen a király nem érte be egyetlen nővel, de a megszokás nagy úr. Anne-Marie kellemes, otthonos érzést nyújtott a számára, amelyet másnál hiába keresett. Az uralkodó mindig visszatért hozzá a kis parasztlányok, komornák és nemesasszonyok karjaiból. Az asszony boldogsága újabban tényleg határtalan volt: hónapok óta titokban egy testőr látogatta őt rendszeresen - amelyről a királynak persze nem volt tudomása.

 

Ezen a szép kora nyári napon akár egy boldog család ültek a palota meghitt, kényelmes koncerttermében. Könnyű, mégis kényelmes, arany kárpittal bevont székeken pihentek. A muzsikát helyenként megzavarta az udvaroncok hangos kacagása, szapora fecsegése, egy-egy szelíd böffentés, kristálypoharak csilingelése. Csak a franciák képesek mindenhol iszogatni, viccelődni, órákig jelentéktelen dolgokról csevegni – állapította meg magában Walter. Tizenegy év alatt sem tudott tökéletesen megtanulni az idegen ország nyelvén. Folyékonyan beszélt bármiről, de mindig akadt egy-egy fricska, mondat töredék, amely elkerülte figyelmét. Talán azért tűnhetett együgyűnek, mert a részletek helyett inkább a lényeget kereste. Pedig a túléléshez fontos lett volna, hogy az udvar minden kifinomult, cizellált titkát ismerje.

A király feszülten élvezte a muzsikát, mindene volt a művészet.

A fuvolások kitettek magukért. Mme Carmeline fél évet szánt rá, hogy ezt a zenekart összeállítsa. Lakosztályában egymást érték a meghallgatások. Itáliai német és londoni muzsikusok adták egymásnak a kilincset, hogy a tökéletes hangzás megszülessen, és Carmeline értett hozzá, hogy csak a legtisztább melódiát engedje be a palotába. Végül persze egy francia mester mellett döntött. Mindenben első volt, ami francia!

Könnyed, finom dallamok csendültek, és az asszonyok: Anne-Marie, Carmeline, az egykori kegyencnő, valamint a királyné áhítattal lesték Károly arcát. A hónapok óta levert uralkodó láthatólag végre jól érezte magát. Akkoriban, ötvenes évei elején a férfit már csak a nők, a borok, és a művészet izgatták, mégis egy ronda háborúval kellett bajlódnia. Itt volt a gyönyörű francia vidéki nyár, és ahelyett, hogy kedvére lovagolhatna, hamarosan kénytelen lesz csapatait meglátogatni idegen földön. Gyenge gyomra összerándult a gondolatra. A puhaságot, a pompát szerette, gyűlölte a harcmezők mocskos férfiasságát. Nőkkel és nem férfiakkal szerette magát körbevenni kora gyerekkora óta. De most jól volt, a muzsika hangja elfeledtette vele a háború zaját, a parasztok elégedetlenségét és a külföldi uralkodók diplomáciai aljaskodását. Jól volt, körbetekintett udvara népére, és gondolatban megveregette saját vállát: mindent neki köszönhetnek ezek, mégiscsak jó uralkodó ő.

Anne-Marie már-már boldog és elégedett volt. A három nő közül már csak hozzá látogatatott éjszakánként a király. Ha örömet nem is, de megnyugvást ez mindenképpen jelentett neki. És az asszony mellett ott ült bájos, nyílt tekintetű tízesztendős lánya, Marie. Károly szeme fénye. Egyetlen félelme volt: tudta, hogy soha nincsenek teljes biztonságban. Bármelyik pillanatban meggyilkolhatják őt és imádott gyermekét is. Mert Walter azért mégsem volt teljesen ostoba.

 

 

 

 

Címkék: könyv regény Walter Károlyarany Carmeline

Mi érdekli a nőket?

 2015.03.22. 12:49

Majd írok a pasizásról is, bár még nem tudom, hogy fogjam meg a cuccost, hogy azért némi titkom is maradjon, tekintve, hogy sokan tudják, ki vagyok, és nem akarom kikürtölni, hol, mikor, kivel, mit, de nem csak ez a baj, hanem az is, hogy nagyon szerteágazó téma.

 

Ez most nem annyira érdekes lesz viszont: MI érdekli a nőket tartalomban?

Tök időszerű, épp múlt héten teszteltük meg a lapomat 4x7 nővel, 3 fiatalabb csoport volt, egy öregebb (50 plusz), Egyszer, tíz éve végigültem már egy ilyent és az más volt. Akkor még nem mondtak igazat. Akkor egyértelműen azt állították: sztárok, pletyka nem, negatív történetek, diéta soha, csakis az egészségügy, a tanácsok. Próbáltak egynás előtt jó színben feltűnni. Akkor a Nők Lapja volt az isten, most sokan elismerik, jó az, csak frusztrálja őket, hogy nem tudnak a végére érni, épp ezért kisebb cikkes lapokat vesznek inkább. Sőt volt olyan is, aki már nem vállalja be a Nők Lapját, mert az öregeknek való. Tíz éve ilyen még nem volt.

Érdekes módon, ma már nem vetítenek, ha valaki azt mondja, utálja a sztárokat, az tényleg utálja, és ha valaki azt mondja, unja az egészséget, az tényleg unja. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy 28 nőből 14 szórakoztató anyagokat akart, pletykákat, kikapcsolódást, semmi súlyosat, a másik fele épp ellenkezőleg, a vérnyomását, a lakását, és a pénzügyeit kívánta egy női magazinnal helyrepofozni. Kizárólag a rejtvény és a diéta volt az, amire mindenki egyöntetűen azt mondta, na ez jó, ezt mindig megfejti, elolvassa. plusz a szerelmes történetek. Olyan nem volt, aki a kettő típusú anyag kiegyensúlyozott elegyét szerette volna a lapban látni, tehát vagy-vagy. 

A blogra ezt levetítve: ez más műfaj. Blogban elvileg az ember arról ír, ami őt érdekli, vagy úgy érzi, hogy fontos, közölni valója van. Ez nem egy kereskedelmi termék, ami kiszolgálja a vásárlóit. Persze lehet azért fikázni, csak felesleges, mert úgysem arról fog szólni, amit olvasni akarnak az olvasók. 

 

Mindegy, amit kérdezek: titeket mi érdekel? És nem itt, hanem magazinban?

 

 

Gesztesi lejtmenete

 2015.03.22. 09:29

Glamour kupon

 2015.03.21. 10:22

Szólok, hogy tudjátok: március 31. Kiskegyed, április 1. Blikk nők is hozza majd a kupont, ha valakit érdekel. Meg persze maga a Glamour.

Tunézia robbantás előtt

 2015.03.20. 23:58

Január végén voltunki kint, és jártunk a Bardo múzeumban, ahol most robbantottak. Ha valaki volt Egyiptomban, az Egyiptomi múzeumban, na az egy rakás vadkelet. A Bardo úgy néz ki, hogy lehetne Berlinben, Bécsben vagy Washingtonban akár, Semmi veszélyérzet. Azért vittek ki, hogy az idegenforgalmat fellendítsük, na ez a befektetés ment le a a lefolyón a terrortámadás miatt. Azért idebököm, mit írtam. Elég bédekkeres, ez a hivatalos változat, de rohadtul őszintén imádtam az egészet. Azért nektek nem ebben a stílusban írtam volna meg:). Tudnotok kell, hogy olyan idegen vezetőnk volt, aki kint él 30 éve, ami hatalmas segítség volt. Pont el tudom képzelni, hogy ez az ország kellő helyismeret nélkül unalmasnak is tűnhet. Például nekem, aki nem vagyok egy tengerimádó. De így, hogy a sikátorok megfelelő oldalán lyukadtunk ki mindig, nagyon ráéreztünk a cuccosra. 5-6 fok volt, tehát nem sokkal melegebb mint itthon, nem a téli nyaralás dolog volt a lényeg.

 

 

Tunézia télen

Megfigyelték már, hogy egy idegen városban leszállva a repülőről, mindig valamilyen egyedi illat csapja meg az ember orrát? Párizsnak eső- és macskaszaga van, Delhinek garam massala és tehénlepény, Tuniszban viszont jázminillat keveredik a narancséval. Kezdetnek nem rossz.Télen jöttünk ide a Tunéziai Turisztikai Hivatal jóvoltából, ami azért volt remek ötlet, mert a tenger és a tűző nap nem terelte el figyelmünket a hely fantasztikus kincseiről.


Kék-fehér: Sidi Bou Said

Vajon miért volt visszatérő vendége a művésztanyaként számon tartott apró Sidi Bou Saidnak Paul Klee, Simon de Beauvoir, Henry Matisse, Andre Gide? A Tunisztól északra fekvő középkori kisvárosban megindulnak a teremtő gondolatok, lenyugszik a lélek, a festők újra ecset után nyúlnak, a költők visszakapják az ihletet. A helységet egy 13. századi szent emberről nevezték el, akinek hívei zarándokhelyként tisztelték a falut. A ma már kisváros minden háza kék és fehér, egyszerre franciás, arab és nagyvilági. Kávézóiban fenyőmaggal meghintett forró mentatea mellett együtt pihen helyi ember és turista. Hirtelen elfelejtjük a nyüzsgő európai létet, magunkba fogadjuk a lassú arab tempót, ami jó, nagyon jó. Érdekes módon itt a fiatal lányok randevúzhatnak fiatal fiúkkal, rajtuk nem látni csadort, csak az idősebbek némelyikén.  

Történelmi hagyományai, egyedi kultúrája éppen elég izgalmassá teszik Tunéziát ahhoz, hogy ne csak a hasukat süttető tengeri turisták úticélja legyen.


Medina: a szuk

Utunk következő állomása: tuniszi szállodánk, az El Mouradi Gammarth hotel, ahol hatalmas gyümölcsös tállal várják a vendéget, a személyzet kedves és udvarias, és a vacsora remek európai és arab ízek keveréke. Rögtön az első este megkóstolhattuk a Briket, az olajban sült tunéziai előételt, és kedvenc fogásukat, a bárányt. 
Aki volt már arab országban, az tudja, hogy a szuk, azaz a piac, magyarul bazár – mindig a legizgalmasabb hely! A tuniszi óváros Medina szukjában is eltöltöttünk pár órát. Itt nem rángatnak az árusok, egy-két bájos „Vízibusz, Friderikusz”, valamint „Orbán Viktor” kiáltásnál nagyobb terhet nem raknak a magyar vendégre. 

Természetesen itt is mindent lehet kapni. Szájunkba tömtek némi frissen sült datolyalekváros fánkocskát, amelynek neve makroud, és nagyon finom. És nem várták el, hogy tucatszámra vásároljunk belőle! 
A helyiek kávézó-teázó-vízipipázójába is beengedtek, bár arab nő ide nem tenné be a lábát. Nem is teszi, és ugyan nem nagyon örültek nekünk az öreg bácsikák, a tulajdonos nem bánta, hogy megittunk hét teát, hiszen az üzlet az üzlet. Igazi arab bácsinak érezhettük magunkat fél órára, és nem holmi turistának. 

Az egész Medinában mintha megállt volna az idő, és nem a vendégek, a pénzszerzés kedvéért! Itt valóban olyan a hangulat, mint a múlt század harmincas éveiben. A helyieké a szuk, és nem a külföldi turistáké. Mellesleg a mindenütt ismert keleti fűszerek, szappanok, illóolajak és szőnyegek mellett néhány üzletben valódi arab régiségeket is árulnak – persze borsos áron, amelyekből fantasztikus ízlésű keleti enteriőrt lehetne varázsolni a világ bármely részén.

 


Der Belhadj: a lakoma

Ha jó a koszt, én már remekül érzem magam. Márpedig itt nagyon jó. A Der Belhadj éttermet ne valami ócska kócerájnak képzeljék el, itt csak roppant jómódú helyiek foglalnak asztalt, hogy végigkóstolják a tradicionális tunéziai ételek színe-javát. Elengedhetetlen a meze, az ezerféle előétel. Míg más mediterrán helyeken sokszor csak sajt, olajbogyó, halak jönnek, itt valahogy minden furfangosan főtt, és izgalmasan fűszeres. Mindenben van római kömény, koriander, ánizs, fahéj, sáfrány. Így aztán lehet, hogy az egyik előétel nem volt más, mint rántott krumplipüré, a másik bundázott csicseriborsó, de az intenzív ízvilág miatt csupa élvezet volt mindegyik. Vagy vegyük kedvenc édességüket: ez valami karamellizált vaníliás tejkrém (mondjuk kicsit pannacottás), ezt eddig a francia, olasz konyha is tudja, ám itt meghintik pisztáciával, és ami már igazán szemtelenség: nyakon öntök rózsa- vagy narancsvízzel is! 

Miután végigettünk vagy nyolcféle előételt, letoltunk egy fél birkát (fűszeres, szaftos, mégsem főtt, inkább párolt volt az állat, mellé mazsolás, mogyorós, édeskés rizs és valami nagyon rafinált padlizsánkrém), annyira jó volt a hely specialitása, az előbb említett desszert, hogy egyszerűen nem lehetett otthagyni. Meg kell említenem még a harissát, ezt a tüzes paprikakrémet, amit ha az ember meglocsol a nagyon jó minőségű tunéziai olívaolajjal, majd egy fél bagettel vagy tunéziai helyi lepénykenyérrel nekiáll, hogy felfalja – akkor másra nincs is szüksége a túléléshez. Egy Der Belhadj színvonalú helyen házilag készítik a harissát, de az élelmiszerboltokban készen is kapható.


Hammam: maga a megtisztulás

Csodás dolog a hammam. Gyönyörű arabos fürdőbe látogattunk el Hammamet üdülővárosban. A narancsvirág-, jázmin- és rózsaillatú archaikus épületben kényelmesen megszabadultunk ruháinktól (semmi tumultus), majd fürdőruhában alaposan felgőzöltek bennünket. Ezután speciális tisztítóanyaggal kentek be, ezt kicsit rajtunk hagyták, majd jött a ledörzsölés egy jó kemény szivaccsal. Közben folyamatosan meleg vízzel locsoltak bennünket a helyi tenyeres-talpas arab asszonyok, és szörnyű franciasággal kérdezték: „Jól vagy, jól vagy?” Mindenki egyre jobban volt, ez a technika tényleg úgy lesikálja a bőrt, hogy mindjárt öt évvel kevesebbnek éreztük korunkat. Végül jön még egy tápláló pakolás, és a több órás ceremóniát is mentateás pihenővel fejeztük be. 

A helyiek természetesen külön férfi-nő fürdőkbe járnak; a hölgyeknek ez az egyik legfontosabb találkozó- és pletykálkodó helyük. A törökfürdőt a szállodákban is ki lehet próbálni, ott akár a férjünkkel együtt, mert nem választják szét a nemeket, de a tradicionális hammam sokkal felemelőbb élmény.

Élet a nárcisztikus után

 2015.03.20. 21:10

Oké, bevallom, nagy a pofám. Nem vagyok teljesen túl a dolgon, mivel még nem váltam el, és nem osztottuk szét a vagyont, amit kizárólag és egyes egyedül én teremtettem meg. De.

Az elmúlt egy évben egy ízben találkoztam a nárcisztikus férjemmel, ami nagyon hasznos találkozás volt, de erről később.

Szóval, a nárcisztikussal való kapcsolatnak az a furfangja, hogy nem zárul el azzal, hogy így vagy úgy lezárod. A rosszabb eset, ha kicsi gyerekek vannak, ezért a kapcsolat mindennapos, és újra és újra meg kell küzdeni a szemályiségzavarból adódó problémával: nevezetesen, hogy a te szempontjaid tökéletesen mellékesek, az övéi elsődlegesek, de emég azok is kiszámíthatatlanok.

A jobbik, de még mindig elég kellemetlen eset, ha napi kapcsolat nincs, de neked azon rugózik az agyad, hogy mit csinál, miért hazudott, miért nem becsült meg, miért használt ki, te miért voltál akkora marha, hogy nem vetted időben észre, mi a fene folyik itt.

Gyors segítség nincs. Vegyünk egy példát: ha átvágnak, és valami módon kicsalnak belőled százezer forintot, akkor ütöd a fejed a falba, de valahogy napirendre térsz a dolog fölött, és megpróbálod a dolgot pótolni ée elfelejteni. Shit happens, mondja az angol, néha belefutunk a szarba. Miért nem lehet a nárcisztikus kapcsolatot ilyen könnyen feldolgozni, és továbblépni?

Igazából nem tudom. Két megközelítés van: 

1. A nárcisztikus párja egy alapból felzabálható idióta, aki maga kereste a bajt, megérdemelte az egész kalandot a nárcival, mert nem tudott magára vigyázni, beszopta a nagy-nagy érzelem ígéretét, utána nem vette időben észre, mi folyik körülötte, mert maga is egy személyiségzavaros roncs, ne csodálkozzon, hogy így járt.

2. A nárcisztikus olyan, mint egy rákos daganat, bárkit megtámadhat, felemészthet, nincs az a védelmi rendszer, személyiségtípus, amin nem talál fogást, akit kinézett magának, az így járt.

Mivel nem vagyok pszichológus, fogalmam sincs, melyik a magyarázat a kettő közül, vagy egyik, vagy másik, vagy a kettő közt van az igazság.

De azt álllíthatom, hogy a nárcisztikussal való kapcsolat leterhelőbb, mint egy normális rossz kapcsolat, amikor mondjuk unod a másikat, vagy nem tudtok kommunikálni, vagy szar a szex, vagy nem keres pénzt, vagy szimplán nem ért meg.

A nárcisztikus mindha kis csipeket hagyna az agyadban, amik azután is szépen végzik a dolgukat, miután lezártad a dolgot.

Egyet mondhatok: pár hónap no contact után a dolog kiszellőzik. Elkezded látni, milyen abszurd helyzetben voltál. Azt is, az életben valójában mik a fontos és nem fontos dolgok. Tudsz egy számvetést csinálni: hol állsz, merre lehet elindulni. Természetesen nem a parttalan hapiness kezdődik, de némileg helyre kerülnek a dolgok. 

 

Nagyon ajánlom a no contactot, majd később a találkozást. A nárcisztikus egy gép. És amikor újra látod, fel tudod mérni a gépies viselkedésmódot, amitől nevetségessé válik.

A szabadulás egyetlen útja, ha már nevetni tudsz az egész sztorin

Loverats

 2015.02.26. 14:27

Voltam nemrég Tunéziában.

Tudvalevő, hogy a fiatal tunéziai fiúk legfontosabb szórakozása és kiugrási lehetősége, hogy idős turistaasszonyokat hálóznak be, és nem ingyen szex reményében. Bizony ők schengeni vízumra hajtanak, az ügyesebbek teljes ellátásra és némi készpénzre. És ami a legmegdöbbentőbb számomra, hogy átlalában sikerrel.

Ezek az arab srácok a turistaközpontok környékén úgynevezett loverat-ek, akik a fehér nőt csak kihasználják, nem tekintik igazán embernek, mivel nem muzulmán, és a végső céljuk az, hogy egy idő után a nyanyát vagy eltemetve vagy elhagyva jó sok pénzzel hazatérjenek, és egy rendes tunéziai nőt elvegyenek, majd együtt szaporodjanak.
Mi ebben az érdekes?
Hogy míg Magyarországon egy jó küllemű húszon-harmincas fiúcska még szexet sem tud mindig magának kiénekelni a nőktől, az arab loverat még el is tartatja magát olyan csajokkal (40-65 éves nyugat-európai nő), akik valószínűleg otthon nem mennének bele szexkalandba saját fajtájukkal. És fiatalabb csajokat is simán felszednek.
Megállapíto​ttam, hogy a szexpatkánykák semmivel nem szebbek, mint a hazai felhozatal, mi több, csúnyábbak. És mégis.
Lájtiban kettő is rámhajtott, nem túlzottan, mivel a magyar vízum nem igazán kecsegtető, meg aztán még nem is vagyok olyan rozoga, hogy nagyon hülyíthető lennék. De megismertem a titkukat.
1. Bár nem annyira szépek, azért a meleg barna szemek, hófehér vakító fogak, szóval a Sandokan feeling, felébreszt valami elemit az európai nőben, amit pl. egy vörös nyakú harmincas brit bartender vagy a bakancsos magyar skinhead nem annyira. Ez valami jungi cucc, ne is elemezzük, félünk a kígyótól, akkor is ha most láttuk először, a szép mediterrán fiúcska meg megkapó úgy elsőre is.
2. Iszonyat kedvesek, és nagyon úgy tudnak tenni, mintha csak veled. Tökéletesen hiányzik belőlük az a fajta, jössz, nem jössz, leszarlak kisanyám, ami az európai férfiakban igen elterjedt. Persze, hogy kedves, hiszen hasznot remél, míg az európai férfi kockáztat azzal, ha kedves hozzád: ráragadsz, és fel kell nevelnie a gyerekeidet - gondolja. 
3. Nagyon lazák. Valójában nyilván nem, de mivel nekik egy nő (külföldi vagy muzulmán tök mindegy) valóban nem szellemi partner, ezért nem is próbálják rájuk rakni az élet terhét.
4. Elképesztően magabiztosak. Ez a legérthetetlenebb: nyilván nem működik a holiday resortokon dzsigolóképzés, és azt sem hiszem, hogy a 12 éves fiúgyerekeket a mecsetben tanítják külföldi nőket meghülyíteni, mégis mind tudja az alap receptet, és mindegyiké ugyanaz. Mintha sokszorosítanák ezeket a fiúkat. Míg egy európai faszi azzal áll neki egy nő megkefélésének, hogy vagy bejön vagy nem, mintha ezekre az lenne írva: úgyis megállsz nekem, ne is tiltakozz.
5. Látszólag szeretetteljesek, udvariasak. Nyilván pár év után jön a rockandroll, de ezt sajnos sohasem tudjuk meg.

A loveratek ugyanolyan szociopaták, mint a hazai nárcisztikusok, de talán még ügyesebbek, mivel nagyon kevés idő áll rendelkezésükre a hatás eléréséhet..

Ha nárcisztikus férfi lennék, tanulnék tőlük, komolyan.

Mitől szenvednek?

 2015.02.23. 12:44

Hamarosan lecseng bennem ez a csillagjegy dolog, mert kicsit már engem is idegesít. Figyelem a rokonaimat, elemzem őket, már zavar, de még van.

A kos saját türelmetlenségétől szenved. Alapból a kos az egész világot meg akarja változtatni a saját igényei szerint, ráadásul nagyon gyorsan. ha ez sikerül, hamar elunja magát, magasabbra kell tennie a tétet, ha nem sikerül, akkor is elunja magát, azonnal áll tovább. Sokszor nem tud kommunikálni, hajlamos a túlhevülésre. Nem könnyű a kosnak, mert nem tanul semmiből.

Az ikrek hangulatváltozásaitól szenved, és attól, hogy nem tudják ezt mások követni. Csak nagyon alkalmazkodó személyiség tud vele menni (pl. szűz), de a levegős, alkalmazkodós ikreknek a legideálisabb valami kardinális (bak, kos, mérleg, rák) közelsége lenne, mert az ikrek maga is alkalmazkodó, nehezen teremt új dolgokat, csakhogy a kardinálisok megőrülnek az ikrektől (talán még a türelmes bak képes erre).

A bika attól szenved, hogy mindenki gyorsabb nála, ráadásul mérhetetlen biztonság vágyát nehezen tudja kielégíteni. Ez élete minden területére vonatkozik. A bika szereti a meleg párkapcsolatot és a biztonságos munkahelyet, viszont ő maga csak lassan tudja "megszolgálni", amit kap, és sok jegy ezt nem várja ki. 

A rák saját misztikus hajlamai, "látó" képességei, és feldolgozatlan érzelmei miatt szenved. Ha nem találja egyensúlyát, a rák borzalmasan ki tud lengeni, vagy mindent örökre elfojt, a mélyben pedig forrong. A rák is meg akarja változtatni a körülötte lévő világot, de inkább csak a szűk környezetét, ha kudarcot vall, szenved. 

Az oroszlán attól szenved, ha nem kapja meg azt az ajnározást, amire szüksége van, és bizony van, hogy olyan családi vagy munkahelyi helyzetbe hozza magát, hogy nem kapja meg.

A szűz nem tud nemet mondani, bármire hajlandó. És közben szenved, panaszkodik, szenved.

A mérleg is világváltoztató érdekes módon, közben legendásan döntésképtelen. Képes évtizedekig ugyanazokat a köröket futni. Párkapcsolatfüggő, a legfontosabb dolog az életében a szerelem. Persze, hogy szenved.

A skorpió addig merészkedik, ameddig kontrollálni tudja a dolgokat. ha csak saját magát tudja kontrollálni, akkor egyedül marad, ha picit tágítja a köröket, közben retteg, hogy kikerül kezéből a gyeplő, ha másik fix jegybe próbál beleállni, több évtizedes szenvedés kezdődhet. A skorpiót egy vízöntő, egy bika vagy egy oroszlán teljesen ki tudja készíteni, viszont a többi jegyet megeszi. De vannak skorpiók, akiket éppen a lehetetlen izgat. Az egyik legnagyobb szenvedés két skorpió lassú haláltánca. csak egy maradhat talpon a végén.

A nyilas nem tudja szabadságvágyát és feltűnési viszketegségét összeegyeztetni. Különböző skálán, de a nyilasnak sok érzelme nincsen, viszont, bájos, vicces, szeretni való. Betegesen szüksége van arra, hogy ossza az észt, viszont a közönségét érzelmekkel nem tudja magához kötni. A nyilas sokszor csak egyszer házasodik, fiatalon, és ha kudarcot vall, többet nem adja fel a szabadságát. Így viszont hatalmas energiájába telik maga körül tartani az embereket. Betegesen hisz a pozitív kifejletben, és nem veszi észre, ha elfogyott a szerencséje. 

A bak akarja leginkább megváltoztatni környezetét. Kontrollál, nem úgy, mint a skorpió, nem manipulál, hanem pragmatikusan bezárja a kapukat. Viszont van, hogy a vállalkozás nem sikerül. és a bak nem öt percet szán erre, mint egy kos, hanem évtizedeket. Ha a mission fails, a bak frusztrált, elkeseredett. Ő viszont képes hibáiból tanulni. Azt viszont nem is igen veszi észre, ha valami jó történik. Ő is már emeli is a tétet.

A vízöntő egyszerre egy extrém gondolkodású, túlmozgásos, könnyen unatkozó majom, aki közben borzalmas makacs, racionális, és szétdobál maga körül mindenkit. Legmélyebb szenvedése, hogy nem tudja érzelmeit kimutatni, így feldolgozni sem. magányos a vízöntő, pedig szereti az embereket.

A halak azért szenved, mert nincs védelmi rendszere a világgal szemben, és neki van a legnagyobb szüksége az emberekre. Ezért mindig menekül vagy közeledik. A halakat nagyon kevés jegy érti. Képtelen a levegősökket kommunikálni, a tüzesekkel lépést tartani. ha a halak beleömlik valakibe, nem tudja magát visszaszívni.

Csillagjegyek, szex

 2015.01.14. 14:04

nem volt minddel dolgom, segítsetek is, meg barátnőim meséltek
Bár kosfetisiszta vagyok, de nem tudom, milyen a kos az ágyban firsthand.
Viszont hallottam: önző, türelmetlen, gyors, figyelmetlen és mohó. 
a bika nagyon szexcentrikus, sokat tud, sokat akar, de nem igazán hangolódik rád, teszi, amit gondol, azt hiszi, ha jó az állóképessége, az elég,
az ikrek nem a zodiac legszexcentrikusabb jegye, itt is mesék alapján: tud érzelmes lenni, de simán lemond róla, ha más dolgok terelik el a figyelmét.
Semmi közöm a rákokhoz érzelmileg, emberileg, de wtf azt hiszem a legjobbak. Egy rák nemcsak ügyes, de egyszerűen érzi, tudja, mit akar a másik, nem mechanikusan, aggyal, hanem csápja van hozzá. Oroszlánról gőzöm sincs, de nagy, érzelmes, önimádó, ásítozó vad, csak nem lehet rossz. Szűz: mondják, aprólékos, elszöszmötöl, hát ez talán jó is lehet, fene tudja, mégcsak nem is jött rám szűz soha, nemhogy ágyba keveredtünk volna. Mérleg: pontos, harmonikus, ügyes. Ahogyan a csillag megy az égen. valaki biztos így szereti. Skorpió kurva jó, mert hatalomra törekszik minden áron, ahhoz kell némi technika, de fényt is kap: műsor az egész, bébi, ne igyekezz annyira. Nyilas jó, mert baromi tüzes, de érti is a dolgát, viszont nincsenek érzelmei, így aztán egy idő után guminő feeling. Bak unalmas lehet, nem tudom, de még azt sem értem, hogy kerül valaki ágyba egy bakkal, olyan gyanakvó, hogy egy fél élet, mire eldönti, belemegy-e valamibe egy nővel. Vízöntő rémes. Semmije sem úgy szuperál, ahogy kell, ott sincs, nekem személy szerint a halak a legrosszabb. De ezzel lehet vitatkozni, mivel a halak is hangolódik, van, aki ezt szereti.
Egyébként ízlés dolga: ha azt akarod, hogy alaposan elbánjanak veled: kos, nyilas, oroszlán,
Ha szeretetre vágysz: rák, halak
Ha nem akarod, hogy minden a szexről szóljon valakivel: ikrek, vízöntő,
Ha legyen végre nyugi: mérleg, szűz.
Ha csak kitartó kell: bika

Ha azt akarod, hogy behálózzon: skorpió

Boldog karácsonyt!

 2014.12.24. 14:12

Sok szép ajándékot, és jó embereket kívánok körétek!